Mészáros Ágnes: Kiskunhalasi hiedelmek - Thorma János Múzeum könyvei 19. (Kiskunhalas, 2005)

Korai adatok

Az állatbetegségek tárgyalása után a kuruzslókról gyűjtött adatait tárja elénk Nagy Czirok László: Lendér Imre és Császár Panna gyógyításairól közölt esetenként humoros hangvételű hiedelemtörténeteket. Lendér Imrét így mutatja be: Nagy huncut volt az öreg. Ha olyan baromhoz hívták, ahol a pásztorok babonásabbak voltak, kálomista létére letérdelt, keresztet hányt magára, imádkozott, s embert, állatot megfüstölt. Eszelte, tanította is a pásztorokat, s ilyenkor egy-egy kövér tinó vagy ürü combja is belecsúszott a zsákjába. A könnyebb emberi bajok, betegségek gyógyításához is meg voltak a gyógyszerei, a borba csöppentett faggyútól a szőr- nyűgben háltatásig.2

Nagy Czirok László kéziratos dolgozatai, amelyeket a különböző múzeumok adattáraiban őriznek, rendkívül gazdag hiedelemanyagot tartalmaznak azon túl, hogy megtalálhatók ezekben a megjelent müvekhez felhasznált kéziratos gyűjtései is.24 A Kiskunhalasi krónika Hitvilág, valláserkölcsi felfogás, vallási ellentétek c. fejezetében vázlatosan bemutatta a Kiskunságban ismert hiedelemalakokat. Felismerte, hogy a Kiskunság népének hitvilága részben még pogány eredetű, s annak nyomai a legújabb korig követhetők. Csoportosítása szerint a népi hitvilág részben természeti megfigyelésekre, részben babonás hiedelmekre osztható fel. A természeti tapasztalatokon alapulók közé sorolta a tudósok, a vajákos vagy javasasszonyoknak és kuruzslóknak tartott személyek tevékenységeit. Az ősi hitvilág maradványának, a babonás hiedelmeket őrző személyeknek tekintette a boszorkányokat, a garabonciásokat, a táltosokat, a leiéket, a látókat, a kártyavetőket és a lidérceket. Ezekről így fogalmazta meg véleményét: Az utóbbiakban - a kártyavetők kivételével — csak a Kiskunság keleti részére későbben telepített jász-palóc rajok, s azoknak a nyugati részekre később és apránként beszivárgott részei hittek f Újságcikkeiben, kéziratos munkáiban is megjegyezte többször, hogy a népi hiedelmek ismerete a református törzslakosságra nem, csak a jász-palóc betelepülőkre jellemzőek, ill. a halasiak a beköltözöttektől vették át a hiedelmeket. Nehéz ma már megállapítani, hogy melyik hiedelem származik a református törzslakosság elődeitől, s melyiket hozták magukkal a betelepülők. A legjellemzőbb mágikus rontó és helyreállító szokások egyaránt ismeretesek a református őslakosság és a katolikus betelepülők között is (pl. a szemverés, tehénrontás és gyógyítás), s munkám során gazdag hiedelemadatokat volt lehetőségem gyűjteni a katolikusoktól és a reformátusoktól egyaránt.

A református és katolikus felekezet hagyományai mellett Bereznai Zsuzsanna közleményéből értékes adatokat ismerhetünk meg a kiskunhalasi zsidók ünnepi szokásainak hiedelmeiből.26