Mészáros Ágnes: Kiskunhalasi hiedelmek - Thorma János Múzeum könyvei 19. (Kiskunhalas, 2005)
Korai adatok
A boszorkányvádak komolytalansága tetszik ki az egyik tanúvallomásból, mely szerint a tanú álma miatt vallott Hős Anna ellen: nagj sokára föl ébred, meg húzódozik a Fatens Férje, föl kiált s azt mondgja: Uram Jézus segely meg. S. A. Jaj, tüzes adta boszorkányi el vivének Máramarosban három Mázsa Sót tettenek ream, és két Asszony ült rajtam, kire száll a Fatens ki lehetett az, felel a Fatens Ura, Hős Anna és Huczi Pipáné Szemeimet úgy meg vágták hogy most is könyvez. Amint hogj az egész Seregben sem volt ollyaten kender farkú Paripa, mint ő.16 A néphit kutatástörténete szempontjából Kiskunhalas, valamint a Kiskunság monografikus feldolgozásaiból Vorák József és Tálasi István munkája érdemel említést. Vorák József a halasi helytörténeti monográfia népéletet ismertető fejezetében megemlítette a bűbájosok, rontok, garabonciások alakját, valamint közölt néhány időjósló megfigyelést, Luca napi és újévi hiedelmet.17 Tálasi István a Kiskunság c. monográfiájában ihletetten ábrázolta a lélek, Isten és a Gonosz tulajdonságait. Idézte a bodoglári Molnár Ferenc garabonciástörténetének végét, mely egy kis költői túlzással az állatok imádkozásáról, azaz az égi nagy fényesség előtti térdreereszkedéséről szólt.18 Nagy Czirok László megjelent kötetei és kéziratos munkái egyaránt kiemelkedően gazdag tárházai a halasi néphitadatoknak. A Pásztorélet a Kiskunságon c. művében A pásztor és a természet19 fejezetben ismertette a pásztorok természetismeretéből fakadó időjóslási megfigyeléseket: A károlykatonája (kárókatona) érzi meg legjobban a vizes esztendőket. Száraz esztendőkkel felénk nem mutatkozik. Ha keletről jön a nesz, ne örülj, mert hideget, fagyot, nyáron égiháborút jelent. Ha Mindenszentek éjszakáján a birkafalka széjjelfekszik, hosszú lesz az ősz. Ha eső közeledik, a moly fű szaga a széna közül messzire érzik.20 Külön fejezetet szentelt az állatgyógyításnak: Állatbetegségek, gyógyítás, kuruzslás címmel.21 Részletesen ismertette a különböző állatfajok - a ló, a szarvasmarha, a juh - betegségeinek racionális és mágikus gyógymódjait. A néphit szempontjából az utóbbiak értékesebbek, ezek közül pl. négy féle eljárást ismertek a halasiak a ló vizeletének megindítására. Szerepelt ezek között a küszöb erejének mágikus hatása, valamint a szent időben eltett morzsa, a karácsonyi morzsa füs- töléses felhasználása, belélegeztetése is egyszerre. Ezeken túl felhasználták még a kör analógiás gyógyító hatásán alapuló kalásszal való kerekítést, és az eleven csomó kioldását követő gyógyulásban való hitet: a birkaszín kijárójánál kifordított subát terítenek le, azon a lovat háromszor átvezetik. Megindul a vizelete. Vagy a balkéz mutató és kisujjának összeéri hegyével egy szalmaszálat, amelyen a kalász is rajta van, a hasa alól kezdve, visszakézből a gerincén átemelünk, a túlsó oldalon meg leejtjük. Ezután a hasa alatt újra felvesszük a két ujjal s ezt az eljárást kétszer megismételjük; vagy a hasa alá háromszor elevencsomót kötünk. Vagy: karácsonykor az ebédnél az asztalon maradt morzsalékot egy lapátra kiszedett parázsra tesszük, s mikor az füstölögni kezd, a hasa alá tesszük, ott húzogatjuk, meg is szagoltatjuk a lóval.22 10
