Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Történelem - Szabó Róbert: Egy értelmiségi parasztvezér. Nagy Szeder István (1907-1994)
246 Szabó Róbert már tizenhat kész vagy befejezés előtt álló munkájáról tett említést egy, a Földművelésügyi Minisztériumnak címzett álláskereső pályázatának mellékletében.58 Minden kutatott témája halasi vonatkozású volt: 1761 és 1850 közötti határ, belterületi, tagosítási és telektérképek. Korábbi elnöki tevékenységéből adódó másfajta problémái is adódtak: 1951-től az ellene indított polgári perek sorozatával nézett szembe, amikor az 1945 és 1947 között folytatott különböző célú gyűjtésekből megmaradt pénzt igyekezett megvédeni a jogos tulajdonosai részére. Célját nem sikerült elérni, a bíróságok az államnak és a formailag még létező Független Kisgazdapárt apparátusának adtak igazat.59 Csak az 1955-1956-os években enyhült annyit az elszigeteltsége és ahelyzete, hogy megjelenhetett a nyilvánosság előtt. Politikáról persze nem beszélhetett, de véleményét a hatalom amúgy is ismerte, hiszen a hivatásszerűen hozzá küldött titkos ügynökök valós vagy vélt információjából tudtak nézeteiről.60 A város megmentője A Thorma János Múzeumban tartott helytörténeti előadásai után 1956. októberében jutott el a hatalom ahhoz, hogy felismerve Nagy Szeder István megőrzött népszerűségét megpróbálj ák felhasználni megingott helyzete megerősítésére. A Hazafias Népfront kiskunhalasi szervezetének 1956. október 23-i ülését - bár a meghívólevelet Nagy Szeder Istvánnak is kézbesítették - a közbejött történelmi események miatt nem tartották meg.61 Az építészmérnök - aki eleve sem akart megjelenni - pár napig nem tudott a budapesti forradalom kitöréséről, még a helyi eseményekről is csak jó késéssel értesült. Rádiója nem volt, csak a tanyai munkahelyén hallott adások illetve az őt meglátogató emberek elmondásaiból értesült a halasi ügyekről, egy máig nem tisztázott sortüz után bevezetett ostromállapot létezéséről. Kezdetben igen pesszimistán ítélte meg a kibontakozás lehetőségét. Komolytalannak tartotta a felállított Ideiglenes Munkás- Paraszt- Katona Tanács összetételét és működését, mert felelőtlen és hiteltelen hangadókat fedezett fel soraikban.62 Az új forradalmi szerv 1956. október 30-án tartott ülésén a többség a paraszti tömegek bevonását és aktivizálását igényelte, amitől a forradalom ügyének támogatását várták. Egy, a tanácselnök vezette küldöttség a lakásán kereste fel a volt kisgazda elnököt, hogy ezáltal is elismerve befolyását és tekintélyét a város békéjének megőrzése érdekében együttműködésre kérjék fel. Az építészmérnök négy javaslatát elfogadva hamar helyreállt a rend a felzaklatott hangulatú településen. Az ideiglenes forradalmi tanács felszámolásával a régi közigazgatás vette át a város életének irányítását, a katonaság és a rendőrség feladata lett a rend fenntartása. A kedélyek lecsillapítására és az erőviszonyok tisztázására 1956. november 1 -jéré - az országban egyedül álló módon - önkormányzati választásokat írtak ki, amelyeken pártokra lehetett szavazni. A villámhárítónak szánt esemény megszervezése és sikeres lebonyolítása a volt kisgazda elnök érdeme volt.163 Pártja gyorsan újjászerveződött, mert hívei körében még friss volt a kisgazdapárti évek emléke. 1956. október 31 -én, a tanácsháza előtt megrendezett gyűlésre - a korábbi mozgósítási rend felelevenítésével - nagy tömeg gyűlt össze, akiknek három órás programbeszédet tartott. Központi gondolata a társadalmi béke megteremtése volt, amelynek szerinte az 1949 előtti társadalmi-politikai állapotok visszaállítása az alapja.64 A sokáig belső száműzetésben élő és tartott kisgazda politikust a tömegek változatlanul hiteles személynek tartották. Ezt bizonyította a választás végeredménye is, ahol a kisgazdák óriási győzelmet arattak. A városnak tulajdonképpeni vezetője lett, s a nélkül hallgattak szavára, hogy bárminemű hivatalos funkciója lett volna. Óriási tekintélyével szerelte le a szovjet katonai túlerővel szembe szállni akaró katonai forradalmi tanácsok követelését, s akadályozta meg a kilátástalannak tartott fegyveres ellenálláshoz szükséges mozgósítás végrehajtását. A forradalom katonai leverésekor, november 4-én még a kiskunhalasi párt- és tanácsi vezetés is személye-
