Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Történelem - Szabó Róbert: Egy értelmiségi parasztvezér. Nagy Szeder István (1907-1994)
Egy értelmiségi parasztvezér 247 sen köszönte meg közreműködését, hogy elkerülték a vérontást.65 Kezdeményezésére és részvételével tartottak fáklyás ifjúsági megemlékezést és gyertyagyújtást a forradalom kitörésének egy hónapos évfordulóján, a helyi szovjet katonai parancsnokság és a pártszervezetek rosszallása ellenére. Később ismét önzetlen segítőkészsége dominált. 1956 decembere és 1957 január között a református egyházzal karöltve a nélkülöző pesterzsébeti Pacsirtatelep gyermekeinek rendezett élelmiszergyűjtést. Negyvenkét vagon élelmiszert jegyeztek le, ebből 16 vagont tudtak eljuttatni a rászorulóknak. Az íróknak eljuttatandó segélyek továbbítására már nem volt lehetősége. Háttérbe szorítottan 1957 januárjában az MSZMP városi vezetésében még arról vitáztak, hogy milyen formában vonják be a kisgazdák vezérét az újjászervezendő Hazafias Népfront keretében megvalósítandó együttműködés. Ez a törekvésük egybevágott az MSZMP budapesti vezetése azon szándékával, hogy társadalmi elfogadottságuk érdekében valamiféle koalíciós együttműködésre törekedjenek a mérsékelt polgári erőkkel. De ahogy stabilizálódott a belső helyzet, a terv elvesztette időszerűségét, előtérbe került a megtorlás, a példa statuálása kérdése. 1957. február 7-én Nagy Szeder Istvánt is letartóztatták, még aznap Kecskeméten elkezdődött kihallgatása. Hosszú hónapok után, a megyeszékhelyen állították másodmagával bíróság elé. A terhére rótt 15 vádpontból kettő kivételével mindent megcáfolt, de a „népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés vádjával” mégis elítélték. Három évre szóló — viszonylag csekély börtönbüntetését - az 1958. november 25-én tartott másodfokú tárgyaláson nyolc hónappal csökkentették. A börtönben sem tétlenkedett, a Budapesti Országos Börtön Mérnöki Iroda vezetőjeként 42 fegyintézet műszaki állapotának felmérésében és elkezdett korszerűsítési munkájában vett részt.66 1959. februárjában már egy lelkileg megkeseredett ember tért haza szülővárosába. A forradalom alatt mindent városáért tett, mégis a megtorlás lett a jutalma. Sokáig mindentől elzárkózott, a Kiskunmajsai Vegyes- és Építő Kisipari Termelő Szövetkezetnél, majda Vízgazdálkodási Társulatnál végzett munkája mellett csak a helytörténetírásnak élt. A helyi tanácsi és pártvezetés tudatosan törekedett elszigetelésére, homályos vádakkal tartották távol a város közügyeiben való részvételtől. Igaz, már maga sem tudott felengedni bizalmatlanságából. Lassan a feledés és a közöny vette körül személyét és alkotásait. Csak az 1970-es évek végén került ismét reflektorfénybe, amikor városszociológusok a Forrás című folyóiratban közölt tanulmányaikban bizonyították a nekik is nyilatkozó építészmérnök még meglévő óriási reputációját. Később már csak a rendszerváltás idején érezte úgy, hogy ismét szerepelni kell. 1988. március 5-én részt vett és felszólalt Kiskunmajsán a Magyar Demokrata Fórum első falusi szervezetének megalakításán.67 1989 októberében a forradalomra emlékező ünnepségek szónokaként tért vissza városa közéletébe. A következő évben a Halasi Független Kisgazda és Polgári Párt megalakításában vett részt. A párt elnökeként szélmalomharcot folytatott a régi eszmények visszaállítása érdekében. Képviselőjelöltséget vállalt, de indulása nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Pártja nem tudott egyetlen Nagy Szeder István dolgozószobájában. helyet sem megszerezni az önkormányzati Zelei Miklós: A halasi norma. 2003. 46. alapján
