Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Régészet - Csekő Andrea-Cséki Andrea-Sánta Gábor: A halomsíros kultúra leletei Kunfehértón
A halomsíros kultúra leletei Kunfehértón 55 15. Kannelúrázott oldaltöredék,8 A felület, elsősorban a has kannelúrázása nem jelenik meg a késő halomsíros periódusnál hamarabb, a BC időszak előtt nem találkozunk vele. A Maisbirbaum-Zohor kör vezető típusai a kannelúrázott hasú korsók, szilkék, csuprok és bögrék (RÍHOVSKY1982, 34; WILLVONSEDER 1937, Taf. 14. 3-4, 7). Hazánkban a tápéi temető anyagára is jellemző, noha nem túl nagy számban kerültek elő ilyen darabok (TROGMAYER 1975, Taf. 22. 245/1, Taf. 25. 283/1, Taf. 38. 2-3, etc.). A zákányszéki, korábban elemzett telep anyagában egyetlen egy sem fordult elő. A térben sem túl távoli, és a kunfehértóival kulturálisan is jól összekapcsolható lelőhelyet Sánta G. is meggyőzően keltezte a későbronzkor első periódusába (1 a), ami alatt a BB2-t kell érteni (KEMENCZEI 1989, 93). Ezt a töredéket így nagy valószínűséggel a BC periódusba, vagy az utánra kell kelteznünk. 16. Síkozással tagolt peremtöredék. Igen jellegzetes, korjelző darab. V. Szabó Gábor, összefoglaló munkájában - más kutatókra hivatkozva -, a BD periódus végére teszi a megjelenését, és a Ha A1-re szélesebb körű elterjedését. A Dunántúlon talán valamivel korábban kezdték el készíteni a síkozott peremű edényeket, mint a Kárpát-medence keleti tájain (V. SZABÓ 1996, 26). Morvaországban a késő halomsíros kultúrától kezdődően jelen van ez a díszítés (RÍHOVSKY 1963, 66, 70). A csorvai temetőben is előfordul, de itt nem kimondottan jellemző (TROGMAYER 1963, Taf. VIII. 8, XIII. 8). Ezeket az adatokat figyelembe véve a töredéket legkorábban a BD periódusba, annak végére tudjuk keltezni. 17. Gömbös testű, rövid nyakú, kissé kihajló peremű csuprok (4. kép 2). Egy ép és egy töredékes példány is található a leletek között. Párhuzamait R BB2-BC korú leletegyüttesek darabjai között találjuk (TROGMAYER 1975, Taf. 11. 129/1, Taf. 13. 156/1, KŐSZEGI 1964,2. kép 2,2. kép 7, HONTI 1996, Abb. 2. 7, Abb. 3. 3-4,9, Abb. 4. 1,8). A perem és a fül találkozásánál elhelyezett bütyök a budai darabon látható legszebben (KŐSZEGI 1964, 2. kép 7). Ez a darab kannelúrázott. SávolyBabócsa leleteit Honti Sz. a későhalomsíros időszakra keltezte, az urna- mezős fejlődés kezdetére (HONTI 1996,247-248). A fentiek fényében ezt a típust a tápéi temető használatának idejére tehetjük. Ennek a periódusnak a végével egykorúak a sávolyi halomsír sírjai (HONTI 1996,248). 18. Kihajló peremű, ívelt nyakú, éles hastörésű bögrék töredékeit sajnos bemutatni nem tudjuk, de több példány is előkerült a településen. Ilyen bögrék gyakoriak a tápéi temető leletei között (TROGMAYER 1975, Taf. 2. 12. 14. sír, 19. sír 3, Taf. 5.48. sír 1, Taf. 9. 102. sír 1, etc.), illetve Kiskőrösön is előkerült (KŐSZEGI 1964,2. kép 6). Sánta G. a típust az egész halomsíros periódusra jellemzőnek tartotta, azzal a megszorítással, hogy a későbbi időszakokra inkább jellemző (SÁNTA 2004b, 39). 19. Egyenes peremű, kónikus nyakú, ívelt vállú, kettős kónikus urna, vállát és nyakát 2 rövid könyökfűi köti össze (4. kép 1). A fiilek közfa vállon és a hasvonalon két-két bütyök található. Az edény egy mélyszántás alkalmával került elő teljes épségben a földből. Épsége miatt feltételezhető, hogy sírból származik. A telep és a temető nem lehet messze egymástól. Ilyen urnákat több helyről ismerünk, de nem túl nagy számban. Közvetlen környékünkön, a tápéi temetőben két eléggé jó párhuzama van, a többi egy kicsit más (TROGMAYER 1975, Taf. 1. 4/1, Taf. 49. 559/1). A szintén nem túl távol eső Bogárzó anyagában egy tökéletes megfelelője van (FOLTINY 1957,1.1. 3), és még egy közeli forma (FOLTINY 1957,1.1. 5). A leírások alapján ilyen urnaként rekonstruálhatjuk a zombori sír edényét, melyben kard is volt, a pecsétfejű tűk, rovátkolt karperecek a R BB2-BC-re keltezik a sírt (GUBITZA 1908,262-265). Az Észak- Alfóldön elterjedt forma (KOVÁCS 1975b, Pl. 2,19/2, Pl. 28. 303/1, Pl. 29. 306/1, Pl. 33.354/1, KALICZ 1958,1.1. 8, V. t. 13, Jánoshida 126. sír: a DJM raktárában).9 Szlovákiában is találkozunk vele, méghozzá elsősorban a Kárpátok-vidéki halomsíros kultúra leletanyagában (FURMÁNEK-VELIACIK-VLADÁR 1991, 97, típustábla, TOCIK 1964, Abb. 4. 3), de a közép-Duna-vidéki csoportban is jelen van (BARTÍK 1996, Obr. 3. C/l.). Kárpátok-vidéki, kora
