Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Régészet - Csekő Andrea-Cséki Andrea-Sánta Gábor: A halomsíros kultúra leletei Kunfehértón
56 Csekő Andrea - Cséki Andrea - Sánta Gábor halomsíros (BB1-BB2) kapcsolatait kell kiemelni (az igrici és bogárzói temetőt a későbronzkori 1 a-ba keltezik, KEMENCZEI1989,93), de továbbél, és a BC időszakban ugyancsak előfordul. Összegzés A kunfehértó-templomdombi település szórvány jellegű, de igen nagy mennyiségű leletanyagából csak néhány, reprezentatív töredéket tudtunk bemutatni. Ennek ellenére úgy véljük, sikerült néhány igen érdekes kérdésre rávilágítani a Duna-Tisza köze halomsíros időszakát illetően. Ugyan a korábbi kutatás megnyugtatóan tisztázta a környék kulturális összefüggéseit (KŐSZEGI 1988, 16-19), máig kidolgozatlan a halomsíros időszak belső időrendje. Noha a korszak legkorábbi és legkésőbbi anyagát le tudták választani (V. SZABÓ 1999, 65-66), a BB2 és BC periódusokat kitöltő korai és középső halomsíros kultúra kerámiaanyagát nem lehetett szétválasztani. Úgy véljük, a leleteket alaposan megvizsgálva, minden szóba jöhető információt mérlegelve, lehetséges a települések pontosabb keltezése is, igaz, az egyes korszakokhoz nem lehet egységes kerámia-együtteseket rendelni. Mindez a változások folyamatosságával magyarázható. Ezekre a kérdésekre Sánta G. bővebben is kitért szakdolgozatában. Kérdés, hogy a Kiskunság területén előkerült halomsíros kerámialeletek kiterjedt közép-Duna-vidéki kapcsolatait időrendi vagy kulturális okokkal magyarázzuk. Egy újonnan bevándorolt közösség nyilvánvalóan magával hozza elhagyott otthonának kerámiakészítési tradícióját, de nem világos, hogy meddig maradnak fenn (többé-kevésbé) érintetlenül ezek a hagyományok. Ilyen szempontból döntő szerepe van a helyben talált lakosság számának, mert könnyen belátható, hogy egy nagyobb létszámú őslakos csoport és a halomsíros bevándorlók közt hamar összeolvadás jön létre, mely a kerámiaformák gyökeres átalakulásához vezet. A Vatya-kultúra Alpár- csoportjának továbbélését már rég felvetették (BÓNA-NOVÁKI 1982, 83).10 Ellenben a soltvadkerti leletek erős nyugati kapcsolatai, illetve viszonylag késői keltezése (KŐSZEGI 1988, 110, SANTA 2004b, 47) egy elszigeteltebb, kapcsolatait nyugat felé ápoló közösségre utalnak, mely még a BD elején is szinte teljesen halomsíros jellegű, és nem sok jel utal az urnamezős kultúra I. fázisára. Az ellentét ugyan nem tűnik feloldhatatlannak, de rámutat néhány bizonytalanságra (SÁNTA 2004b, 46-50)." Az a tény, hogy területünkön olyan edények tűnnek fel, amiknek legközelebbi párhuzamait elsősorban a cseh-oberpfalzi csoportból ismerjük, inkább a kronológiai megfontolások mellett szól. Véleményünk szerint Kunfehértó-Templomdombon több késő bronzkori teleppel kell számolni. A halomsíros kultúra leleteit feltételesen két periódusra oszthatjuk, e mellett az urna- mezős kultúra anyaga is jelen van. A lcletanyag egy kisebb, de jól meghatározható típusokkal jellemezhető része a korai halomsíros kultúrába, méghozzá nem sokkal a BB2 periódus kezdete, a koszideri kor vége utánra helyezhető. Ebben őslakos hatásoktól teljesen mentes edénytípusokkal találkozunk, melyek: a vízszintesen kihajló, (réseit) peremű tálak,'2 a félgömbös, erősen kihajló csücskös peremű tálak, a kalászmintás töredék, a kívül bordás csücskös peremű tál, s talán a hármas ívelt vonalköteggel díszített korsó (5. kép 3, 6. kép 1-2, 5, 7, 7. kép 1, 2. kép 2, 6. kép 4, 8. kép 1).13 Rövid megtelepedés után a halomsíros csoportok egy későbbi időszakban újra visszatértek, de már az őslakosok hagyományait is tükröző fazekas-tradícióval (BB2-BC periódus). Ekkor állhatott fenn az a nagy telep, melynek anyaga a leletek zömét adja. A közösségnek erős kapcsolatai voltak a nyugati területekkel, s a déli vidékek felé való nyitottságra utal a négy körülárkolt bütyökkel díszített urna. A közép-Duna-vidéki és Kárpátok-vidéki csoportok közti határ elmosódására, a típusok keveredésére is fel kell hívni a figyelmet, ezt talán legjobban a kívül bordadíszes csücsök mutatja. Végül, már a halomsíros kultúra átalakulását követően, a korai umamezős kultúra emberei jelentek meg a területen, ennek emlékét őrzi a síkozott perem és talán a kannelúrázott oldaltöredék. Szállásuk nem lehetett hosszú életű.
