Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)

Régészet - Csekő Andrea-Cséki Andrea-Sánta Gábor: A halomsíros kultúra leletei Kunfehértón

54

Csekő Andrea - Cséki Andrea - Sánta Gábor

10. Ivelten kihajló, lekerekített peremű, kívül bordával tagolt csücsökdíszes tál (6. kép 4). Ilyen tálakkal az észak-alföldi temetőkben (Jánoshida: CSÁNYI 1980, 8. kép 9, Tiszafüred: KOVÁCS 1975b, Pl. 6. 76/2, Pl. 13. 150/2), és telepen találkozunk (Budapest-Vizakna u.: KŐSZEGI 1973, 14. kép 5), Tápén nincs. Megtaláljuk viszont a valamivel korábbi bogárzói temető leletei között (FOLTINY 1957, Taf. III. 1). Olyan, ritka típus ez, amely valószínűleg csak kisebb területen terjedt el, és főleg a Kárpátok-vidéki halomsíros kultúrára jellemző. Keltezését tekintve már egy kicsit jobb helyzetben vagyunk. Feltűnése a bogárzói anyagban koraiságát jelzi. Csányi Marietta ugyancsak a korai halomsíros kultúrába helyezte a jánoshidai körárkos sírok leleteit (CSÁNYI 1980,163).

11. Félgömbös testű, egyenes peremű, kisméretű, erősen kihajló csücsökkel díszített tálak (6. kép 5, 7. kép 1). Párhuzamok széles körből hozhatók, a hazaiaknál maradva Hegyfalu (KÁROLYI 1983, 3. kép 3), Tápé (TROGMAYER 1975, Taf. 27. 301-302/8), Budapest- Vizakna utca (KŐSZEGI 1973, 14. kép 2-3), Aszód (KŐSZEGI 1988, 110) említhető. Elsősorban kora halomsíros összefüggéseit emelik ki (KÁROLYI 1983, 142, KŐSZEGI 1973, 25-30). Véleményünk szerint telepünkön is ezt az időszakot reprezentálja.

12. Csonka kúpos, belül megvastagodó peremű, csücsökdíszes tálak (7. kép 2, 8. kép 2). Kőszegi F. elemzése szerint ezek az edények tipikus készítményei a halomsíros kultúrának, melyek közül a belső bordával ellátott példányok a későbbiek (KŐSZEGI 1964, 7). Sánta G. a zákányszéki telepleletek vizsgálata során kimutattam, hogy a tálak tipológiailag meglehetősen sokszínűek, és ezek között komolyabb időrendi különbséget nem lehet megállapítani. Az bizonyos, hogy az egyenes peremű, tagolatlan csücsökkel ellátott típus nem éli meg a középsőkéső halomsíros időszakot, de a belül megvastagodó peremű, belül bordás csücsökkel ellátott tálak is előfordulnak a korai időszaktól kezdve. Ilyen szempontból a típusok gyakorisága döntő lehet a keltezéskor (SÁNTA 2004b, 40-41). A bemutatott tálakhoz hasonlókat Soltvadkerten is találtak (KŐSZEGI 1988,110, GAZDAPUSZTAI 1959, Taf. 1.16). Ezt a telepet a késő halomsíros korba szokták keltezni (KŐSZEGI 1988, 16-19). J. Bartík közöl ilyen tálakat Veseléről (BARTÍK 1996, Obr. 3, Tab. 2. 6, Tab. 4. 7, Tab. 14. 9, etc.), amely lelőhelyet a késő halomsíros időszakra helyezte (BARTÍK 1996,249-250). Nem tévedünk, ha ezeket a tálakat nem keltezzük a korai időszakra, hanem a R BC vagy R BC/D periódusokba datáljuk.

13. Peremből induló bütyökkel ellátott fazék vagy tárolóedény, a bütyök alattfüggőlegesen feltapasztott borda (7. kép 3). Egy olyan edénytípusról van szó, amely meglehetősen kevés figyelmet kapott korábban. A peremről csüngő bordadísz a Vatya-kultúra legkésőbbi szakaszában gyakran fordul elő (BÓNA-NOVÁKI 1982, 70), a halomsíros kultúra Budapest-Vizakna utcai településén is előkerült (KŐSZEGI 1973,12. kép 7, 16. kép 9), Zákányszéken is előfordult (SÁNTA 2004b, 8. kép 9). Tiszafüreden sírokból is ismert (KOVÁCS 1975b, Pl. 6. 70/1, Pl. 8. 84/1, Pl. 10. 106/1). Legkésőbbi megjelenése Csórva (TROGMAYER 1963, Taf. XXVIII. 22). Valószínűleg egész korszakunkban alkalmazták ezt a díszítést, amely a középső bronzkori hagyományok továbbélését jelenti. Jelen esetben a telep későbbi fázisába datálható.

14. Nagyméretű fazék vagy hombár oldaltöredéke, schlickwurfos felületű, részben vörös bevonattal („slip"festés) ellátott (7. kép 4). A kalászmintás töredék mellett ez a bemutatott leletanyag legkülönlegesebb darabja. Törésfelületén nagyon jól látszik, hogy az élénk vörös bevonat nagyon vékony, 0,5 mm körüli vastagságú. A festés, még annak bevonatos (slip) változata is, rendkívül ritka a halomsíros kultúra körében. Balatonmagyaródon BC korú gödrökben találtak olyan edényeket, melyeket hálómintás és csillag alakú festés díszített (HORVÁTH 1994, 219-220). Maroslele-Gyűrűs-dűlő I. lelőhelyről szintén említenek festett töredéket (SÁNTA 2004b, 66). A felület elkent barbotinos kezelése általánosan elterjedt a későbronzkorban (SÁNTA 2004a). Mivel nem a teljes felület bevonatos, edényünket a válltól lefelé bevont darabként rekonstruálhatjuk. Keltezése a BC időszak.