Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Művészet - Sümegi György: A Duna-Tisza köze rajzi topográfiájából. Bodor Miklós képei
HALASI MÚZEUM 2. Emlékkönyv a Thorma János Múzeum 130. évfordulójára 435 A Duna-Tisza köze rajzi topográfiájából Bodor Miklós képei* Sümegi György A két víz közének vizuális képét, látható világának kép-mását, orbis pictusát korszakonként változó intenzitással céhes vándorlegények, vándorrajzolók örökítették meg legelőször, legkorábban (a 18-19. század fordulójától fönnmaradt városképes céhlevelek Bajától Kecskemétig, Kiskunfélegyházáig). Festészek és vándor piktorok arckép megrendelés reményében - vagy a pusztát festeni - korábban is meg-megfordultak a két víz közén. A könyvkiadás megerősödésével, nagyobb monografikus vállalkozások idején (Magyarország és Erdély képekben, Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben) már konkrét föladattal megbízottként, cél-ábrázolások készülhettek (pl. Mednyánszky Lászlóéi). A 19. század 60-as, 70-es évtizedeitől ugyan sokáig releváns marad a területről még az „alföldi puszta”, a „csikós”, a „cserény”, a „királydinnyés futóhomok”, a bugaci puszta, a holt Tisza stb. képe, de egyre nagyobb teret foglalnak el a meghatározó elem-együtteseket (templomok, iskolák - falusi és városi egyaránt-, terek, városházak, történeti-várostörténetijelentékenységű épületek) egybefoglaló városképek (mezőváros-képek, falu-képek). A Duna-Tisza köze városképi és természeti táji topográfiája olyan nyitott gyűjtemény, musée imaginare, amely folyamatosan gyarapodik. Egy csomópontot kiemelve megemlíthető, hogy a Kecskeméti Müvésztelep (1909-) első éveiben milyen fontos szignifikánsan kecskeméti városképek jelenthettek maradandó kvalitású műveket (Perlrott Csaba Vilmos, Kmetty János, Iványi Grünwald Béla stb. müvei) művészettörténeti jelentékenységgel is fölruházva ezen mű-sort. A topográfia első jelentésköre: helyrajz, valamely terület (ország, vidék, helység stb.) leírása. A földrajzi fogalomhasználatban: a föld felszínének és alakzatainak fölmérésével és ábrázolásával foglalkozó tudományág. A művészeti topográfia: egy-egy vidék műtár- gyainak/műemlékeinek a leírása, ill. magának a vidéknek/nagytájnak megrajzolása, jellemző elem-együttesekben történő képi (rajz, fotó stb.) visszatükrözése. A topográfiából az embert, a választott tájban élő történelmi személyiséget és a közembert sem lehet kihagyni. Vele s általa, az ő ábrázolásával válhat teljessé a két víz közének orbis pictusa. S megint egy fontos művészet- történeti csomópont: egy 1920-21-ben föllépő fiatal grafikusnemzedék néhány meghatározó tagja dolgozott a Kecskeméti Művésztelepen (Varga Nándor Lajos, Nagy Imre, Szőnyi István stb.). Köpöczi Rózsa: A grafikus Szőnyi. Rézkarcok (Zebegény, 2000.) című monografikus igényű művében többször történik utalás kecskeméti fogantatású munkákra: megtört tekintetű, megfáradt testű kecskeméti öregasszonyok, öreg házaspár a Szegényházból vagy tágassá mélyülő alföldi táj közepén gémeskúttal. S még további Szőnyi munkák (pl. Önarcképek) készülhettek Kecskeméten. Vagy csak megfoganhatott a mű koncepciója, és már másutt nyerte el végleges formáját. A művészettörténész - források híján különösen - egyik legnehezebb föladata motívumok alapján lokalizálni egyes műalkotásokat. Szerencsésebb helyzetben van a regisztráló művészettörténész akkor, ha nagyobb mennyiségű mű-számmal kell dolgoznia, és kortársként, közvetlen tanúként, a helyet/kömyéket lakóként is jól ismerőként dolgozhat. A kiskunhalasi Thorma János Múzeum füzetei sorozat 5. (Bodor Miklós képei. Kiskunhalas, 2000.) és ugyanazon intézmény könyvei sorozat 6. darabját (Szűcs Károly: Bodor Miklós grafikusművész. A Duna-Tisza köze művészi topográfiája. * Első megjelenés: Forrás, Kecskemét 2001/12. 130-132.
