Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Néprajz - Káposzta Lajos ifj.: Csettegő. Miért éppen Soltvadkerten?
Csettegő. Miért éppen Soltvadkerten? 419 mású szivattyú volt — RS vagy Rabitox. 40-50 méteres tömlőt vettek hozzá, megálltak a szőlősor végén és behúzták a szőlőbe. A végén volt egy pisztoly és így 3-3 sort jobbra és balra be tudtak szórni 40 légkörös nyomással. A szőlősor végén fa görgőket szúrtak le, és azon forgott a gumi. Nem akadt meg a szőlőben. Mikor végzett a gazda, kijött a sorból, arrébb ment a csettegővel és folytatta a permetezést. Később maga a csettegő hátuljára szerelték fel a szórófejeket, kivágtak minden hatodik sort, és ahogy mentek, jobbra-balra szórta. Ehhez már elég volt egy ember is. Győri Zoltán és Fogl András sok ilyen gépet készített. Ezekhez már jóval erősebb motor is kellett, mert az én csettegőim a MIB-motorral eléggé küszködtek a homokban 10 hektó vízzel. Inkább kényelmi berendezésnek nevezném az önindító megjelenését. Kezdetben ugyanis kurb- lival indultak ezek a motorok. Az igények mindig valamilyen gyakorlati okból fakadtak. Kinek milyen munkához kellett, vagy éppen mit találtak ki a gazdák. így szereltük permetezővel, aztán Győri Zoltán vagy Fogl András már Dutra motorral, hogy gyorsabb és erősebb legyen. De nálam alapvetően megmaradt az, amire a típusbizonyítvány szólt: MIB-motor, adott kerekek és méretek.” A mai gyors csettegőkkel ellentétben a 70-es évek járművei 20 km/óra sebességgel haladtak terhelés nélkül. A legtöbb Soltvadkerten lelt gazdára, de jutott Kiskőrösre, Kecelre, Kiskunhalasra, Bócsára, Tázlárra és Pirtóra is. A legmesszebbre Kőszegiéktől Aszód környékére került egy. Csettegőik leginkább az elöl levő védőburkolat alapján ismerhetők fel, ami szabálytalan hatszög-formájú lemezburkolat, ese-tenként legömbölyítve. 10-13. Kőszegi-féle csettegők
