Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Néprajz - Káposzta Lajos ifj.: Csettegő. Miért éppen Soltvadkerten?
418 ifj. Káposzta Lajos „Amelyik csettegőre Pannónia karburátort raktak, ott mindenki letilttatta, úgyhogy csak kézi gázadagolás volt. Ez permetezésnél nagyon előnytelen, amikor a motor magát a permetezőt is meghajtja. Ha a motor terhelést kap, több anyagot szórna szét. Csakhogy ha az anyag elfogy a tartályból, a motor fölpörög úgy, hogy majd' szétmegy. Ezért jó az automata röpsúlyos fordulatszám szabályzó, ami ha fölpörög a motor, a röpsúlyok kinyílnak és egy pillangó szelep lezárja a szívótorkot. Én ezt mind meghagytam a gépeken, a Diesel-motoroknál lehetetlen kiiktatni. Aztán vannak különleges csettegőim: az egyik segédemnek csináltunk egy billenőfülkés csettegőt. Egy Multicar fülkét szereltünk fel, a motor is Multicar volt, méghozzá 40 lóerős. A billenő szerkezetek egyébként már az első gépeimnél megjelentek: Trapp József platós csettegője például mindkét oldalra billent. Az üléseket Szekszárdról a buszbontó telepről szereztem. Ami fölfért a Zsiga kombira, elhoztam. Nekem az volt a munkaautóm, most is megvan, de már nem használom, nincs is rajta forgalmi.” A klasszikus csettegogyarto: Kőszegi László Kőszegi László géplakatosnak tanult. Miután felszabadult, még dolgozott néhány évet az első csettegő elkészítőjénél, Lehoczki Ferencnél. Itt figyelte meg, illetve tanulta el a „mester” kreativitását és rendszeretetét, amit a 60-as évek közepétől kezdve önálló kisiparosként saját műhelyében is alkalmazott. Először motorkerékpárokat javítottak, később jöttek a hegesztési munkák, vonóhorgok, esztergályozások, vaskapuk, aztán következtek a csettegők a 70-es évektől. Az önállósodásnak az volt az oka, hogy Lehoczki Ferenc nem tudta felvállalni a „tömeggyártást”, csupán évente néhány darabot tudott elkészíteni. A Kőszegi-féle műhelyben a 70-es évek elejétől havonta 4 készült el, azaz összesen mintegy 350 darab. Ez tekinthető a térség „klasszikus csettegojenek”, hiszen ma is ebből 9. Kőszegi László szaladgál az utakon a legtöbb példány. Műszaki jellemzőit így mutatja be Kőszegi mester: „Kezdetben három sebességgel készültek, majd a 70-es években erősebb váltóval, négy sebességgel kerültek ki a kisiparosoktól. Kötelező volt a terepfokozat és a felező is. Az első években a világítás megoldása is egyszerűbb eszközökkel történt: olyan dinamót szereltek fel, mint a kerékpáron van, csak nagyobbat. A Hoffer traktorokról szedték le. így amikor gyorsabban ment a motor, akkor nagy erővel világított a lámpa, alapjáraton meg csak pilácsolt. Később feszültségszabályzóval szereltük fel, az akkumulátoros indítással pedig megszűnt ez a fajta probléma. Megjelent a tompított, a helyzetjelző és a fényszóró üzemmód. Az eltérés annyi lehetett, hogy hosszabb vagy keskenyebb volt a jármű néhány centiméterrel. Mindegyiknél négykerék meghajtást alkalmaztunk - itt a homokon más nem is megy el - és egyhengeres, nagy lendkerekes motorokat építettünk be. Billenőst nem készítettem, Í tí mert nem volt benne a típusbizonyítványban. I Inkább volt igény a permetezőre. Ez egy motorról külön kapcsolóval meghajtott magas nyo-
