Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Néprajz - Fehér Zoltán: Annak a kincsnek valami jele van. A szanki és móricgáti kincsszerzés hiedelemkör elemzése
408 Fehér Zoltán arany volta homok alatt. Kiásta és abból vette a nagybirtokot. (Sz. J. A. - M. I.) 24. Az világít, a kincs. Hát a meg úgy tanáta meg a pénzt, az aranyat, Bagi... Vót egy kiskutyája. Egy olyan sumárba vót, oszt a kiskutyája elkezdett kapami. De kapart rendesen. Az öreg oszt megnézte, mi van ott. Ott taláta meg a sok pénzt. Abbul gazdagodott meg. (Sz. F. Z. -N. M.) 25. Hogy azt mondják, aki hát pénzt talál... meg satöbbi. Ugye kikaparta a nagy fazék pénzt a kutyája... De hát e is csak... Kint legeltette a nyájat, és akkor a kutya kaparta fődbe. Sokáig kapart, sokáig. Majd ódámén ő, megnézi, hogy mit kapar má ez a kutya olyan sokáig. Azt gondóta, ürgét keres Hát akkor má kibontott egy nagy fazék... tele vót pénzzel. No, aztán kivette. (Sz. F. Z. - R. I.) 26. A bugaci erdőbe van egy fa. Azon egy kéz van rávág- va. A fahaj kiforrta. Rá van vágva a fára az is: DÖNTI. Úgy hívták, aki elásta az aranyat. Úgy hívják, Dönti-állás. A kéz ujja lemutat egy laposra. Összevissza turkálták a régi emberek, de nem találták meg azaranyat. (M.F.Z. -Cs. B.) 27. Itt Bugacba is hallottam, hogy talátak egy láda pénzt. A juhásznak a kutyája kaparta ki. Tisztíjja magát, úgy fellángolt. Láttam én is. Erre úgy hajnalba föllángolt, föllobbant. Az ilyet mondták, hogy az arany tisztíjja magát. (M. F. Z. - V M.) 28. A Pálosba odagyütt a S., fordított szőlőnek. Tálát egy vasládát. De nem mondta meg senkinek, és éjjel elment, és hazavitte a ládát. És akkor ő nagy darab krumplit ültetett. És akkor eladta, és egy Pálost megvett. Nem akrumplibul vette. (Sz. F. Z. - P Lné) 29. Az ökrök feszegették a fődet. Onnan húztak ki egy fazekat. Kék színű fazék vót. Minden hét esztendőben tisztította magát az arany. (M. F. Z.-Be. J.) 30. A régi öregök úgy cselekedtek, hogy vót csapat pénzük, nem tudták elkőteni, vászonfazékba elhelyezték (és elásták). És a famkat odaverték, hogy azt akkor vegyék ki, mikor máskor az ő fara oda lösz verve. Erre az lett a válasz, hogyha valaki ilyet talál, kapjon a hajához, oszt annyi pénz marad fönn, ahány hajszálát megfogja. Meg akkor is, ha valahol megtalálta ásóval, akkor az ásó megcsöndült, mindig tovább ment a kincs. Akkor is a hajához kell kapni. Most is ha elmegyünk Határdombokná, most is mondjuk: Itt sok pénz van. A láng akkor csap ki háromszor, mikor a karácsonyi éjféli mise van. Akkor tisztul a lánggal. Ha három karácsony éjjelén tisztul, akkor ki lehet venni. (Sz. F. Z. - R L.) 31. Forczek Zsigánál van egy szélmalom. Azon erű van éltévé a partba valami kincs. Fehér potkánnyal, Az apám látta. Azzal gyütt föl, azon ült rajta. Ha mingyá vóna ott egy fehér potkány, oda vinnék és agyonütnék, akkor föl lehetne venni. (M. F. Z. - L. T.) 32. Félegyházán laktak apámék. A kanizsai nagy szala- dáskor egy ember három tülök pénzt ásott el. És mondta, hogy nem találja a helyét, pedig három kéve szőlővenyige vót rátéve. Mondta, hogy figyeljék, hol fog kihajtani, mer aki megtalálja, hetedízen való rokonsága is gazdag lesz. A gyerekek megtalálták másik évbe a szőlőt. Ott ették a rekenyőt. De a szülők nem ásták föl. Más évbe má nem fakadt ki. (M. F. Z. E. Pné) 33. A szőlőn láng csapott fölnappal. Szaladt a tűz. Afiam látta... Azt mondta, ha a hajába markót vóna, annyi pénz fönnmaradtvóna, ahányhajszála akezében van. De ő nem tudta. Álmodta, hogy odagyütt hozzá egy nagyon öregember. Azt mondta: Fiam, ittenpénz van elásva. Egyszer én még tenálad jelentkezek, és akkor fölvehetitek. Itt fekszik. Egy juhásszal meg egy kutyával van elásva. Egyszer majd én még megmondom, hogy hogyan. De ne mondd el senkinek. De nekem másnap elmondta. (M. F. Z. - E. Pné) 34. Egy ember elásott aranyat, utána rászart, hogy addig ne tudja senki kiásni, míg a szart meg nem eszi. Valaki meglátta, és apródonként meg is ette a szart, aztán fel tudta ásni az aranyat. (Sz. J. Á. - M. Iné) 35. Egy bokornál föllobbant a világosság. Itt pénz van, megássuk! Mikor második nap mentek vóna, csak egy nagy gödör vót. Valaki má elvitte. Egész lesüllyedt. Az arany tisztította magát. Az lobbant föl. (M. F. Z.-Cs. Jné) 36. Akart egy koma pénzt ásni. Elment ásni. Hát jó nagy gödör vót. Tüzes hintóval, tüzes lovak szaladtak neki a gödörnek,de bele nem mentek. Megijedt a koma, kiugrott. Hazáig mindenféleképpen vitték. Össze vót törve az arca... Ne tanulj pénzt ásni, mer nem tudni, mivel van elásva. (M. F. Z. - Be. J.) 37. Apja beszélte (az adatközlőnek), hogy mikor pász- torkodott, odajött egy ember. Össze volt törve az arca. Kérdezte, mi történt vele. Ástak gödröt, pénzt kerestek, de egyszer tüzes lovak, hintók tüzlánggal ki a gödörből. Az ember kiugrott, de elkapták és vitték hazáig. Nekivágták az ajtónak, hogy az benyílt. Azért történt, mert elfelejtették a gödröt zöld fűzfavesszővel körülkeríteni. Akkor nem mentek volna oda a boszorkányok. (Sz. J. Á. - B. J.) 38. Azt mondták egy illetőnek, hogy itt meg itt arany van elásva. Hozzáfogott az illető ottan ásni. Nagy gödröt ásott. Addig ásott, haladt lefelé. Mikor odaért vóna az aranyhó, akkor szaladt tüzes ördög, lóháton lovasok szaladtak neki. Akkor otthagyta. Hazaszaladt. Elhíresztelte. Mikor kimentek harmadik napra,akkor hűlt helye vót az aranynak. (M. F. Z. - Cs. B) 39. Gulyások ásták a ládát a pusztán. Babonasággal vót eltemetve. Hozzáfogtak ásni. Meg is találták. Nem vott szabad szólni senkinek. Egyik azt gondóta: Mit veszek én ebbül? Közibük szaladt egy szaros tehén. A farkával összevisza csapkodta őket, mikor a ládát megtalálták. Az egyik káromkodott egy nagyot. Vasárnap vót, és fehér ingbe vótak, hogy mit csinált . velük. Akkor a láda nagy zörömböléssel eltűnt. (M. F. Z.-L.T.). 40. A földbe ásott arany minden hetedik évben tisztítja magát. Olyankor nagy tüzet vet. A halasi földön lakott egy ember, akkor meglátott egyszer egy ilyen tüzet. Kiásta és egy üst arany vót a földben. Az aranyból nagy birtokot és házat vett. Jó gazda lett belőle... Az adatközlő apja egyszer kocsival ment vásárra. Útközben látott egy nagy tüzet a fáknál, a fa hegyéig járt a tűz... Azt hitték, ég a fa. Mondták: Vajon ki gyújtotta meg ezt a fát? Másnap, mikor jöttek visszafelé,
