Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Néprajz - Fehér Zoltán: Annak a kincsnek valami jele van. A szanki és móricgáti kincsszerzés hiedelemkör elemzése
Annak a kincsnek valami jele van 397 mindig egy Bagi nevű pásztorhoz kötődik. A Pálosba odagyütt az S., fordított szőlőnek. Talált egy nagy vasládát. De azt nem mondta meg senkinek, és éjjel elment, és hazavitte a ládát... És akkor ő nagy darab krumplit ültetett, és akkor eladta, és egy Pálost megvett. Nem a krumplikul vette. (Sz. Piszmán Lászlóné) A Mikszáth által is megörökített parasztnábob, Bagi uram, a szankiak szerint szintén véletlen kincsleletből gazdagodott meg. Boginak a kutyája kint a pusztán fiadzott meg. Odahordta neki a gazda az ennivalót... Amint egyszer megnézte a kutya- kölyköket, látta, hogy egy csomó arany volt a homok alatt. Kiásta és abból vette a nagybirtokot. (Sz. Meggyesi Illés) A közvélemény egységes voltát bizonyítja ebben az ügyben, hogy mások is szinte ugyanígy mondták el a csodás meggazdagodás történetét. Hát a meg úgy tanáta meg a pénzt, az aranyat. Bagi. Vót neki egy kiskutyája. Egy olyan sumárba vót, oszt a kiskutyája elkezdett kaparni. De kapart rendesen. Az öreg oszt megnézte, mi van ott. Ott taláta meg a sok pénzt. Abbul gazdagodott meg. (Sz. Nagy Mihály) Rádi Imre ugyanezt így mesélte: Ugye kikaparta a nagy fazék pénzt a kutyája... De e is csak... Kint legeltette a nyájat, és akkor a kutya kapart a fődbe... Sokáig kapart, sokáig. Majd ódámén ő, megnézi, hogy mit kapar ez a kutya olyan sokáig... Azt gondóta, ürgét keres. Hát akkor már kibontott egy nagy fazék... tele vót pénzzel. No, aztán kivette. (Sz. Rádi Imre) A kincsszerzés hiedelemkör elemei Elöljáróban meg kell mondanunk, hogy valamennyi elem együtt egyetlen gyűjtött szövegben sem fordul elő. Elemzésünkben tehát a rendelkezésünkre álló szövegekből illesztjük össze a hiedelemkor elemkészletét, mintegy rekonstruálva egy elméleti, soha nem volt teljes egységet. Szinte valamennyi adatban megfigyelhetjük, hogy az adatközlő emlékezetétől, attitűdjétől függően hol egyik, hol másik elemét emelte ki, mondta el a lokális hiedelemrendszernek.8 Még nagyobb az eltérés a helyi anyag és a Magyar Hiedelemmonda Katalógus által közölt típusok és altípusok között.9 Nincs vagy nem került elő szanki gyűjtésünk során például a járópénz fogalma, ami a közeli Kecelen eléggé ismert, vagy az a motívum, hogy a kincs kiemelője meghal rövidesen. A bátyai kincsmondákban épp ennek elkerülése érdekében kell az ásás helyén áldozatot hozni (egypár csirkét levágni). Bátyán például teljesen elkülönült egymástól az elásott kincs lángja és a lidércláng (lámpás) képzete.10 A lokális anyag természetesen jóval kisebb elemkészletet tartalmaz. A gyűjtött szövegek természetes nyelvi kódban egy másik nyelvről, a hiedelemrendszerről közölnek valamit írja Hoppál Mihály.11 Ezért először is meg kell határoznunk a hiedelemrendszer legkisebb alkotó elemeit.A gyűjtött szokásszövegek, vagyis a szanki paraszti kultúra hordozóinak a szokáseseményről szóló nyelvi szövegeiben a Niedermüller Péter aj ánlotta terminológiával megkülönböztethetünk szokásesemény leírását tartalmazó (text-description, jele: TD) és szokáseseményt magyarázó szöveget (text-comment, jele: TC). Nincs viszont szokáseseményt kísérő szöveg (text attendant, jele: TA). (Nincsenek tehát olyan varázsszövegek, mint például a szanki harmatszedés mondatípusban. Ennek megfelelően nincsenek poétikai funkciójú szövegek sem.)12 A kincsszerzsés hiedelemkörben két nagy egységet kell megkülönböztetnünk: a kincs elrejtését és megtalálását, kiásását. 1. A kincs elrejtése A kincs elrejtésének célja és oka A kincs elrejtésének ki nem mondott céla, ahol ez egyáltalán fölmerül, természetesen mindig az, hogy a kincs biztonságban legyen, illetéktelen ne juthasson hozzá. A fold mélye szinte a
