Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Néprajz - Füvessy Anikó: Újabb adatok egy stílusban azonosítható kiskunhalasi nyereggyártó műhelyről
Újabb adatok egy stílusban azonosítható kiskunhalasi nyereggyártó műhelyről 387 ívén általában domború levélsor található. Az ütővasak azonos mintázata, a velük kialakított díszítmény, a laposabb, széles kápák, kápakanalak s ez utóbbiak birodalmi- vagy országcímeres, illetve összetett virágdíszítménye mind a közös jellemzők közé tartozik. Mit tudunk ezekről a nyergekről? A legkorábbi datált darabot, az 1786-os példányt a jeles műgyűjtő, Bozsó János festőművész valamikor az 1960-as években Kiskunmajsa határában egy tanyán találta. Első kápájának dőlésszöge a többi halasi nyeregétől eltérően még meredek. Első kápakanala tetején egyszerű beütött mintasor van, két egymással érintkező félkör-ívsor, melyet a kanál körvonalán beütött rozmaringmotívum zár. A kanál alján domború faragás, mely kiforratlan kompozíciós elrendezésben viaskodó állatokat, oroszlánt és sárkányt ábrázol (1. kép). A hátsó kápakanál külső oldalán kinyílt virágtányérral és gránátalmákkal kombinált levélkompozíció található, melynek variációja egy birodalmi címeres, zirci múzeumban lévő nyeregről köszön vissza, de a szegedi múzeum 1849-es beütött évszámú nyergének hátsó kápakanalán is rokon díszítményt találunk (2. kép).11 A kanál alsó oldalán beütött rozmaringos keretről beütött fél virágtányérok ágaznak le, melyet vésett kereten beütött félkörök zárnak. A kanál belső mezőjén a készítés ideje: 1786 (3. kép). A kápa külső oldalán igényes, domború faragású levélsor, mely későbbi társainak is gyakori motívuma. A műhelykor időrendben következő nyerge datálatlan, stílusa alapján gondoljuk, hogy a XVIII-XIX. század fordulóján készülhetett. A zirci Reguly Antal Múzeumban található.12 A birodalmi címeres fanyergek legkimunkáltabb, de szerkezetileg még legkevésbé megtervezett darabja. A kétfejű sast szokatlan helyen, az első kápakanál alsó részén alakították ki. Ebből és egyéb jellegzetességekből következtetünk korai voltára. Ezen a nyergen kívül még hat birodalmi címeres nyereg található közgyűjteményeinkben, melyek egy XVIII. századi csontosnyeregtől eltekintve letisztult, s némileg egyszerűsödött, de egymásra épülő ornamentikát mutatnak. Ezeken a nyergeken egy kivételével a kétfejű sas már kiemelt helyen, a hátsó kápakanál felső részén található, de egyre egyszerűsödve, stilizálva, mely egyértelműen jelzi, hogy a fennmaradt daraboknál gyakrabban készíthették. A sasos motívum közel fél évszázadig követhető nyomon, s kialakításában címert, pénzérmét egyaránt felhasználtak. A Hadtörténeti Múzeum gyűjteményében lévő kétfejű sasos nyereg az 1809-es dátumot viseli. A sas már a hátsó kápakanál felső oldalán található.13 A finom rajzolatú, kitárt szárnyú sas számytollai a nyaknál ívszerűen futnak egybe, felette stilizált növényi elemek helyettesítik a koronát. Díszes faroktolla is inkább bimbós virághoz hasonló, mely sarkaiban apró szívekkel van koronázva. A sas testét borító tollakat beütött hatodkörök jelenítik meg (4. kép). A kanál hátlapján az előlaphoz hasonló keretben téglalap alapból emelkedik ki a domború évszám: 1809. Az első kápafej alsó oldalán a hajdani tulajdonos monogramja: T.I. (5. kép). Alatta összetett, klasszicista stílusú indákról míves levelek ágaznak le. Az első kápa alját domború faragású levélsor díszíti, melyet mindkét oldalán beütött rozmaring-motívum övez. A hátsó kápa alsó oldalát viszont a beütött rozmaring-motívum között csak egymással érintkező beütött félkörökkel látta el a nyerges. A kápákat felülről szintén rozmaring-motívum keretezi, alatta apróbb, ellentétes állású félkörívek, melyek beütött csillagokban végződnek. Az 1809-es darabot időrendben a Déri Múzeum kétfejű sasos nyerge követi, melynek kápáját rézlemez övez.14 A nyereg Déri György gyűjteményeként a Pest megyei Izsákról származik, eladója Pintér Pál gulyásszámadó. Tőle származhat az az információ, mely szerint a nyereg korábban a Napóleon ellen harcoló magyar nemesi felkelők egyikének tulajdona volt. Készítési idejét 1812-ben jelölték meg. Faragott és beütött díszítményei erősen kopottak. A nyereg hátsó kápafején alakította ki a készítő a kétfejű sas tovább egyszerűsített rajzát. A madár szárnyai ívszerűen már nem érnek össze feje felett, az erősen stilizált koronát négyágra bomló motívum jelzi. A sas farka egyenes vonalban a kápafej aljáig ér, faroktollait beütött vonalak, a test többi részén pedig beütött félkörök jelenítik meg.
