Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Néprajz - Füvessy Anikó: Újabb adatok egy stílusban azonosítható kiskunhalasi nyereggyártó műhelyről
386 Füvessy Anikó ben a tiszafürediek mellett még számos központ vett részt. Ha csak a céhdokumentumokat vesszük figyelembe, a XIV-XIX. századig közel nyolcvan önálló vagy más rokonszakmákkal társult, céhkeretek között dolgozó nyerges-központról maradt fenn adat.6 A tiszafüredihez igen hasonló szerkezetű fanyergek az ország más központjaiban is készültek, de készítési helyükre leírókartonjaik alapján alig következtethetünk. Kivételes eset, ha a leírókarton a készítő nevét is feltünteti, mint pl. a Déri Múzeum egyik füredi fanyerge esetében, melyet 1925-ben Gyöngyösi István nyergestől saját munkájaként vásároltak.7 Hasonlóan a ritka esetek közé sorolható, ha a nyergen a készíttető nevét vagy a készítés helyét valamilyen formában jelzik. így derült fény a kápák belső oldalára beütött KKH és KKHV betűk feloldásával Kiskunhalas egyik nyergesmühelyére.8 A magyar nyerget széles körben használták. A különböző szervezésű lovas-katonák, huszárok mellett ehhez hasonló típusú nyerget használtak a parasztok, a pásztorok, a fogathajtó debreceni kocsisok, a hajóvontatók, s a különböző rangú lovasok. A legénykorba érő fiatalemberek is — ha családjukban ló is volt — általában saját nyereggel rendelkeztek. A Jászkunság kiváltságai visszaszerzéséért lovaskatona-állítási kötelezettséget is vállalt, melynek felszerelési tárgyaiban a környék kisiparára is támaszkodott. Tiszafüred nyergesei a közelebbi Nagykunság és Jászság igényeit elégítették ki. így joggal várható volt, hogy a kiskunsági nyereg-megrendeléseknél a helyi iparra, a kiskunsági nyergesek munkáj ára is építhettek. A fanyergek zöme egyszerű, dísztelen volt, de a nyergesek egyéni megrendelésre díszfaragással vagy vésett díszítményü csontbetéttel-ellátott darabokat is készítettek. A nyergek faragásának díszítőtechnikája a fa anyagától is függött. A nyereggyártáshoz kétféle faanyagot használtak. A ló hátára simuló nyeregszámyak puhafából készültek, ezen ékrovás, beütött mintasor adta a fő díszítményt, mellettük több, főleg korai készítésű példányon vésett ornamentika is található. A kápákhoz keményfát használtak, melyhez kétágra váló faanyag volt alkalmas. A kápák és kápafejek külső- és belső oldalán vésett, majd domború faragások adták a kiemelt ornamentikát, melyet beütött mintasorok tettek változatosabbá. A díszfaragással ellátott fanyergeket közel egy évtizede kutatom. A vizsgálatba vont nyergek jellegzetes díszítményeiről fotók, majd rajzok is készültek. A kutatás során egy olyan műhely vagy műhelykor rajzolódott ki, melynek faragóstílusa és a díszítmények témaköre más nyergekétől szembeszökően eltért. Az ebbe a típusba sorolható nyergek díszítménye a történeti stílusokhoz sokkal közelebb állt, mint pl. a bizonyíthatóan tiszafüredieké. Faragásuk minőségi munka volt. A tárgyak az ország múzeumaiban szórtan jelentek meg, s gyér gyűjtési adataik egy kiskunsági központra utaltak. A Kiskunság környékén a céhkataszterben több nyereggyártó központ is szerepelt. Az azonosításban a szegedi és kiskunhalasi beütött betűsorok nyújtottak segítséget.9 A nyergeken alkalmazott főbb ornamentika igen erős rokonságot mutatott, sok esetben azonos ütővassal alakították ki a beütött mintasorokat is. Azonos vonás volt a készítési idő és a készíttető monogramjának gyakoribb feltüntetése is. Fanyergeink ritka kivételtől eltekintve nem viselik magukon a készítés idejét. Felmérésem szerint mindössze kilenc nyergen szerepel a készítés ideje, s ebből nyolc a kiskunhalasi típusba tartozik. A legkorábbi darab 1786-ban készült, s a kecskeméti Bozsó-gyüjtemény kiemelkedő darabja. Ezt az első darabot aztán további hét követi (1809, 1830, 1831, 1837, 1840, 1840, 1849), mely egy XVIII. század utolsó negyedétől a XIX. század közepéig működő nyereggyártó-műhelyre, s ebben két, esetleg három nyergesre utal. A datált darabok szinte mindegyike birodalmi- vagy országcímerrel díszített, de virágdíszes kiegészítő ornamentikájuk segítségével más nyergeket is ehhez a mühelykörhöz köthetünk. A Kiskunhalashoz köthető nyergek egy 1830-as darab kivételével szerkezetileg is igen hasonlóak. Ezen a darabon első kápakanalat a készítő nem alakított ki, vélhetően megrendelőjének kérésére, míg minden korábbi vagy későbbi példányon mindkét kápakanál megtalálható.10 A nyergek lapos, széles kápával készültek, kápájuk dőlésszöge nem meredek. A kápák külső
