Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Néprajz - Hári Gyula: Kiskunhalasi ragadványnevek
Kiskunhalasi ragadványnevek 377 magától értetődően jelentkeznek a halasi népnyelv nyelvi jegyei, jellegzetességei. A nyelvjárási hangtani ismertetők megjelenése a legtermészetesebb: az ilyen jegyeket mutató ragadványnevek egyben alaki táj szók is (Szödör, Ótott, Tepszi), de számos esetben a nevek névadási motivációja jelentésbeli (Gelvás, Feszes) vagy valódi tájszók értelmezésével válhatna világossá (Mókhér, Pötyke, Cupakos). A helyi nyelvjárási jelenségek megítélésében H. TÓTH TIBOR munkájára támaszkodtam (2004.) A hangtani jellegzetességek közül például a következőket figyelhetjük meg: Ahiátus- képzés tapasztalható feltehetően a Paor családnévben, amelynek ez a hivatalos alakja (jászos- palócos vagy idegen - például német, szlovák - hatásra enged következtetni)10, a halasi beszélők déli-dunántúli behatást mutató beszélőinél viszont hiátusvesztéssel jelentkezik: Pajor (H. TÓTH 2004. 11.). Az r és / mássalhangzók renyhe, egymásba mosódó ejtésére, egymás helyettesíthetőségére adnak példát a Smorc ~ Smolc névváltozatok. Esetleg ide vonható a Dudali név is (? < Dudari) (H. TÓTH 2004. 10.). Az n hang (szóbelseji) palatalizálódása (Tömörényi) és depalatizálódása (Kéntelen) akár ugyanazon lexéma esetében egyazon beszélőnél is jelentkezhet (Gyenizse ~ Gyényizse, Tabáni ~Tabányi) (vö. H. TÓTH 2004. 11.). Aj hang r után is állhat, de gyakori az explozívgy-zés: Varjú ~ Vargyú. A név családnévként Varjú formában rögzült. A k helyén álló hátrébb képzett t hang t< nem meglepő hanghelyettesítés, gyakori a kiskunhalasi beszélők nyelvhasználatában: Pritdi (H. TÓTH 2004. 9.). A két magánhangzó közi nyúlások inkább Dunántúlra jellemző jelensége mutatkozik a Duccos névben (vö. MMNyjR 266-267.). Az o és a magánhangzók nyíltabb és zártabb ejtése szintén egymás mellett élő jelenség (Robota ~ Rabata; Kamatyalós) (vö. H. TÓTH 2004. 11.). A köznyelvi ú, ű és i helyén fölbuk- kannak a rövid u-val, ü-vel és z'-vel hangzó szóalakok is - akár egymással váltakozva is (Tyukos ~Tyúkos; Szürszabó, Csikmák, Birö) (H. TÓTH 2004. 5.). A labiális ö-zés jelentkezik, de intenzitása - beszélőtől függően is - változatos (Szödör, Tömörényi, Göllér, Jegyes, Gyenge, Menyhárt). (H. TÓTH 2004. 10-11.). A pótlónyúlás jelensége az egész régióban honos: Mónár, Ótott (H. TÓTH 2004. 12.). A ragadványneveket alkotó szókincs is magán viseli a helyi nyelvjárás (kevert jegyeket mutató) jellemzőit. Mivel a motivációk ismeretének hiányában a ragadványnevek közszói és családnévi eredete nehezen választható el, ezért a példák felsorolásában figyelmen kívül hagyom azt a tényt, hogy a névalakulás szemszögéből az egyes szókészleti elemek, táj szavak a ragadványnévnek nem közvetlen, hanem — családnéven keresztül - közvetett alkotói is lehetnek. A ragadványnevek létrehozásában a következő kiskunhalasi (ez alatt értve a vidék nyelvjárásának alakításában szerepet játszó más nyelvjárásokat is) jelentésbeli és valódi tájszavak vettek részt:11 Batancs (a legvalószínűbb magyarázat: 'kiütés, elváltozás a bőrön' patécs a.), Birgés 'juhász', Bodakszáju 'széles, lapos szájú' (vö. bodagmellű), Buhin (amennyiben közszói alapú, akkor a 'sűrűség, bozótos, bozontos'jelentéskörrel állhat kapcsolatban: például 'kócos'), Cupakos 'zömök', Csatrang 'csavargó; fecsegő', Csikmák 'főtt metélt tészta', Darabos 'a szokásosnál nagyobb, kövér; hangos', Duccos 'hetyke; púpos', Farda 'ferde, Szabálytalan alakú', Feszes 'hetyke, büszke', Gama 'sánta, féllábú', Gatyka 'kis gatya', Gelvás 'golyvás, daganatot, kiütést viselő, nagyobb ádámcsutkájú', Kacskakezü 'nyomorék, csonka kezű; balkezes', Kamutyi 'kikapós (férfi)', Kánisz 'szitkozódás eleme', Kotró 'kéményseprő', Kullogó 'lassan dolgozó', Kurgyis (< kurgyi 'bajuszpedrő kenőcs'), Ludányi tök 'főzőtök', Mákos 'tésztaféle neve; színelnevezés', Mókhér 'ravasz, huncut', Nyali 'torkos', Pallér 'summások felügyelője', Pityke'? díszes gomb; tojás része', Pötyke 'csinos, hetyke', Ruc 'kacsahívogató szó', Tarhós (tarhó 'aludttej'), Tumó (? < dumó 'daganat'; < tunkó 'tuskó', esetleg tóm 'tol, taszít, nyom'), Vodér 'kaszafenőkő tokja'.
