Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Történelem - Iván László: Kecel utcaneveiről és határneveiről
HALASI MÚZEUM 2. Emlékkönyv a Thorma János Múzeum 130. évfordulójára 329 Kecel utcaneveiről és határneveiről Iván László Bács-Kiskun megyében az 1960-as évek végén, az 1970-es évek elején szervezetten beindult a földrajzi nevek gyűjtése. Récéiről én jelentem meg a különböző értekezleten. Láttam a nagy munkát magam előtt és elbizonytalanodtam. A szervezőktől hagytam magam meggyőzni: „Kecel határa oly nagy, hogy egyedül az idő rövidsége (a tervezett idő) miatt nem vagy képes egyedül fel- gyüjteni a földrajzi neveket.” Akkor még nem volt döntés a tanyák tulajdonosainak névszerinti kimutatásáról és egyéb dolgokról. A helyi megbeszélés után hárman lettünk a gyűjtők, de még néhány kérdés tisztázásra várt. A megyei szervezők amikor Kecelre jöttek, a három gyűjtőt nem tudták egyszerre elérni. így hol egyikükkel, hol másikukkal beszéltek. Ezért gyakoriak lettek a nézeteltérések, amik azután személyeskedésekbe torkollottak. Ezen vitákat kerülve visszahúzódtam és megfogadtam: „soha többet nem foglalkozom a földrajzi nevekkel.” Azóta több mint harminc év telt el. Hosszú idő. Vitapartnereim már régen a temetőben nyugszanak. Mégsem fogtam ebben a témában íráshoz. Megfogadtam! Megtartottam! Most mégis? Két névváltoztatási ügy nem hagyott nyugodni. Az igaz, egyik sem mai keletű, de csak most a nyugdíjas éveket taposva és túljutva anyagaim rendezésén, újból foglalkoztatni kezdett a nyugtot nem hagyó két indító ok. A rendszerváltás után 1990-ben a Petőfi Népe egyik cikkében Imrehegy község fejlődéséről számolt be. Többek között azt is megemlítette: „Jó lenne, ha a község visszakapná régi nevét.” Akkor hallgattam, csak morfondíroztam magamban. E gondolatoknak végül most adok hangot. Újból és újból ismételgettem: „Jó lenne, ha a község visszakapná régi nevét.” Igen ám, de mi volt a község régi neve? Miután az újratelepítés időszakában (1734-ben) Kecelhez tartozott, a régi neve csak Kecel lehetne. Talán Kiskecel, Újkecel? Ez igazán nem lenne jó! A Szarkás, Tüskös nevek eddig sem tetszettek a nyilvánosságnak. Vagy a cikkben megszólaló Szentimrehegyre gondolt? Nézzük, van-e a névnek hagyománya, alapja! Kecel története és néprajza című könyvben1 kevés adatot találunk Imrehegy illetve Szentimrehegy településre. Az 1138. oldalon az alábbi olvasható: „1947. Megalakult a Kecel Szentimrehegyi Gazdák Beszerző- és Értékesítő Szövetkezet, mely elsősorban bomagykereskedéssel foglalkozott.” Ez persze nem azt jelentette, hogy azok a gazdák Szentimrehegyen éltek. A két világháború között sok hegyközség2 alakult. A hegyközség valamely község vagy város határában levő (legalább 50 holdnyi) szőlővel vagy gyümölcsfával beültetett terület tulajdonosainak szervezett közössége, testületé, a szőlőműveléssel és gyümölcstermesztéssel kapcsolatos közös érdekek előmozdítására alakult. Keczel Templom tér. 1. Templom tér, 1900 körül. TJM 17013
