Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Régészet - Szalai Sándor: Régészeti adatok a kiskunhalasi újságokban 1883-1940
30 Szalai Sándor 3. Kun-Halas 1900. február 25.9. szám 3. oldal Őskori lelet. Ván Sándor e hó 22-én, az alsó nagy rekettyéi úton alul lévő szőlőjében fordítást végeztetett. 1 méter mélységben egy emberi csontvázra akadtak, mely arczczal lefelé volt fordítva, fejjel napkelet felé. A csontváz körül apró tégla és cserép edények hevertek, körülötte pedig őskori állati csontvázak, melyeket kiküldött tudósítok valami őskori minotaurus csont maradványainak nézett. Az érdekes leletnek sok bámulója - lett volna, ha köztudomásra jut, s talán egy kis tovább kutatás után további leletre is akadnak, de úgy mindenki beéri azzal, hogy ember csont volt, cserép korsó volt, ökör csont volt (igaz, hogy kicsit nagyobb mint a mostaniaké), azután pedig had'Jblyék a fordítás tovább. Pedig talán az ember csont, az a nagy ökörcsont meg a körülöttük levő többi csontok sokat tudnának regélni azoknak, kik tudnak és szeretnek tanulni nemcsak az élőktől, hanem az ezred évek előtt kimúlt holtak csontjaiból is. No! de csakfoíyék tovább afordítás, többet ér a bor mint a mese. 4. Kiskunhalas Helyi Értesítője 1937. augusztus 14.65. szám 2. oldal Őstulok csontvázára bukkantak a keceli határban. A keceli határ mentén tőzegkitermeléssel foglalkozó gazdák a korhadt növényi rostokkal keresztül-kasul szőtt tőzeges talajban 170 cm. magas és csaknem három méter hosszú őstulok teljesen ép csontvázára bukkantak. Épségben kerültek felszínre az óriás állat koponyájából kétfelé ágazó egy-egy méter hosszúságú szarvak is. Alsó nagy rekettyéi útnak a mai keceli országutat nevezték. Ván Sándor akkori szőlőjének pontos helye nem ismeretes. Lehetséges, hogy őstulok maradványai kerültek elő. (Őstulok maradványokat a közeli Kecel határában azóta is több esetben találtak.4) 5. Halas és Vidéke 1902. január 25.4. szám 3. oldal Régiségek gyűjtése czéljából a főgimnázium igazgatósága a következő kérelmet intézi a város lakosságához: Tapasztalásból tudhatja mindenki, hogy szántás, kapálás, vagy fordítás közben, továbbá kutak vagypinczék ásása alkalmával, egyszóval mindenféle földmunkálatoknál különböző régi tárgyak kerülnek elő a föld alól. Egyik helyen régi pénzeket, és kisebb nagyobb edényeket, más helyen emberi csontokat, koponyákat, harmadik helyen különféle házi eszközök szerszámok darabjait, negyedik helyen rozsdás fegyvereket, csákányokat, baltákat nyílhegyeket, sarkantyúkat, csatokat, máshol ismét kisebb nagyobb ékszereket, gyűrűket, fölbe- valókat, karpereczeket stb. szoktak találni. Mindezek a haszontalannak látszó régiségek azonban igen nagy hasznára válnak a tudománynak, mert nagyon sokat lehet tanulni belőlük az előttünk élt emberekről. Ennélfogva felkérjük Halas város lakosságát, hogy akik a föld munkálatok alkalmával akármilyen kő, vas, réz, agyag, ezüst vagy arany régiségeket találnak, azokat ne dobják el, ne törjék össze, de ne is fényesítsék ki, hanem egészen olyan állapotban ahogyan találták, hozzák be a gimnáziumi régiségtár számára Szathmáry Sándor igazgatóhoz, vagy Thury József múzeumi őrhöz. Akik ritkábban található és értékesebb régi tárgyakat hoznak azokért méltányos árt fognak kapni. A régiségeket ajándékozók névsora az iskolai „Értesítőben ”fogkinyomattatni, hol nyilvánosan is megköszönjük. - A főgimnázium igazgatósága. Az értesítőben korábban is és később is az ajándékozók neve megjelent, sőt egy rövid ideg az újság is közölte a beadott tárgyak leírását és az adományozók nevét is, de ez később abbamaradt. 6. Kiskunhalas Helyi Értesítőj e 1913.26. szám 3. oldal Szót kérek! Halasi múzeum. A városban tudomásom szerint sok érdekes emléktárgy van egyesek birtokában. Üdvös dolog lenne, ha azokat a főgimnázium régiségtárának aján-dékoznák, miután tartalmas lenne a
