Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Régészet - Szalai Sándor: Régészeti adatok a kiskunhalasi újságokban 1883-1940
Régészeti adatok a kiskunhalasi újságokban 1883-1940 31 múzeum s érdemes arra, hogy nyilvánossá tegyék s szórakozást találjon ott a lakosság. Érdeklődő. 7. Kiskunhalas Helyi Értesítője 1913.27. szám 3. oldal Szót kérek. A halasi múzeum. Tekintetes Szerkesztő Úr! Múlt heti lapjában a halasi múzeumról irt ,,Érdeklődő” úr. Tudomása szerint sok érdekes emléktárgy van városunkban egyeseknél. Igaza van. Azért nem ajándékozunk, ha van is valami régi tárgyunk, mert évtizedek óta el van zárva a közönség elől a múzeum. Hiszen még a tanulók se mehetnek be, nem hogy a közönség. Valamikor, boldogult Csontó igazgató úr idejében még láthattuk, s hogy ez ma nem úgy van, csak sajnálhatjuk. Tisztelettel egy olvasó: Csonka Mihály. A fenti két olvasói levél - tíz évvel a gimnázium felhívása után - már megváltozott helyzetre utal. Úgy tűnik a régiségtár elvesztette korábbi jelentőségét. 8. Kiskunhalas Helyi Értesítője 1913.33. szám2. oldal Értékes lelet. Lakos István helybeli lakos (lakik Nagy utcza) a város felső részéről földet akart hordani. Ásás közben szerszámja egy szilárd tárgyba ütközött. Nagy lehajolt és felvette nagy kíváncsian a földből felbukkant valamit, amelyben nagy meglepetésére egy kardot ismert fel, amely 1 méter és 10 centiméter hosszú, és ezüst díszítésekkel van ellátva. Az értékes lelet hozzáértők becslése alapján 800-1000 évig feküdt a föld gyomrában. Nagy utcának ebben az időben a mai Bajcsy-Zsilinszky utcát hívták. Korábban a környéken lakók földet az Akasztó hegyből hordtak, amelynek nyugati oldalán 1912-ben felépült a Felsővárosi Iskola. Lehetséges, hogy az említett földhordás is innen történt. Az Akasztó hegy keleti oldalának maradványa ma is megvan. A kard további sorsa ismeretlen, a gimnáziumi évkönyvek nem említik sem a tárgyat, sem Lakos István nevét. 9. Kiskunhalas Helyi Értesítője 1922. december 20. 61. szám 2. oldal Érdekes lelet a Vásártéren. Tudvalevő, hogy a vásárteret egyengetik, hogy ott házak épülhessenek. Folyik a munka, sok dolgos kéz működik. Csütörtökön érdekes leletre bukkantak, amely a régi idők egyik mozzanatát tártaelő. Egy gödörre akadtak, amely 80 centiméter mély, és 160 centiméter átmérőjű kör alakú volt. Eleinte nem tudták mire vélni, hogy mi lehet az, és mit rejt magában ? Csakhamar azonban a rejtélyes verem-alakú gödör titkát is napvilágra hozták. A gödörben 5-6 métermázsa búza volt, nagyobbrészt homokkal keveredve, teljesen elszenesedve, a szemek pedig szinte kokszszerűen fémfényűek voltak. Valamikor veremnek használhatták a gödröt, és gabonát helyeztek el benne. Az érdekes leletet felhozták a föld szivéből, sok találgatásra adott okot, hogy a gabona mikor került a verembe. Hogy nagyon régen, bizonyítja azt, hogy a takaró szalma réteg egész tőzegsze- rűen volt összepréselve. A magyarázatot is könnyen meg lehet kapni. Ugyanis az 50-60-as években, a régi öregek még emlékeznek rá, nemcsak Halason, különösen a Bácskában az a szokás volt, hogy az utcákon tereken vermekben tették el a gabonát. Ez is úgy kerülhetett oda, de úgy látszik valami ok miatt ott maradt, s most hosszú évek után találták meg. Ez a feltevés a legvalószínűbb, de az is lehet, hogy a szabadságharcban a rekvirálás elől dugták el. A tudósító vélhetően itt megtalálta a helyes magyarázatot is. Valóban ezen a környéken voltak a 18.-19. században a lakosok gabonás vermei. A lelet földbe kerülésének időpontját természetesen ma már lehetetlen megbecsülni.
