Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Régészet - Szalai Sándor: Régészeti adatok a kiskunhalasi újságokban 1883-1940
Régészeti adatok a kiskunhalasi újságokban 1883-1940 29 Újítva szíves kérésemet az érintett hely át adására, hogy rendezve állíthassam ki gyűjtött darabjaimat. K. Kun Halason május 8.-án 1869. A Tekintetes Tanácsnak Alázatos tisztelője Révész György mk. birtokos lakos.1 Révész György munkássága a 19. században országosan is ismert és elismert volt. A halasi múzeumot - amely akkor a gimnázium régiséggyűjteményét jelentette - egyik legjelentősebb vidéki gyűjteményként tartották számon. Sajnos halála után hozzá hasonló helyi kutató nem akadt. A városban és környékén felbukkanó leletekre nem sok figyelmet fordítottak. A régiség gyűjtemény ugyan még évtizedeken keresztül gyarapodott, de ezzel együtt rendezetlensége is nőtt, és egy-két kísérlettől eltekintve lényegében úgy a tudomány, mint a nagyközönség előtt ismeretlen maradt. AII. világháború azután megpecsételte a régiséggyüjtemény sorsát. A régi kiskunhalasi határ területén 229 nyilvántartott és kataszterbe vett régészeti lelőhelyet ismertünk a 2000. évig.2 Ezek egy része feljegyzés, pontatlan jelölés térképen, amely nem alkalmas az esetleges hitelesítő ásatásra, így tudományos értéke viszonylag csekély. Ez alapján a szakember is csak körvonalaiban tudja felvázolni a halasi határ régmúltját. Szükség lett volna - és ma is szükséges lenne - a talált régiségek bejelentésére, hogy a régész legalább a lelet pontos helyét és megtalálásának körülményeit rögzíthesse. Természetesen Révész György után is kerültek elő régiségek a környékről, de ezek a II. világháború végéig érdeklődő szakemberhiányában sokszor elkallódtak, megsemmisültek, vagy - ha a leletet jelentették is a hatóságoknak - jelentőségüket fel sem ismerve nem történt semmi. Az 1882-1940 közötti ismert halasi újságok gyakran adtak hírt régészeti leletekről, nemcsak a helyben találtakról, hanem távolabbiakról is. Ebben a válogatásban csak azok a híradások kerültek, amelyek a régi halasi határban, vagy annak közelében előkerült leletekről szólnak. A tudósítások sokszor szűkszavúak, máskor szenzációkeltők. A betyárvilág emléke még élénken él igy a legtöbbször valami régi 40-50 éves bűnügyet sejtenek a lelet mögött, és rendőrség vizsgálja a körülményeket. Mellékletekről sokszor nem tesznek említést, de ez természetes is, mert a legtöbb melléklet néhány rozsdacsomó, cserépdarab lehetett. Kivételt képeznek a ló csontok, ezeket többször említik. 1. Halasi Újság 1883. április 22.16. szám 3. oldal. „Ember csontokat találtak a múlt hetekben Begyes Imre házánál a VI. tizedben. A csontokat disznók túrták ki egy istálló földjéből. Az eset följelentvén, a városi főorvos megvizsgálta a csontokat, s a vizsgálatból kitűnt, hogy azok legalább is 80-100 évesek. A hely ahol az istálló áll, a régi világban valószínűleg temetőhelyül szolgált. ” A VI. tized a Petőfi, Kalap, Szent György tér, Szabadkai út által határolt terület volt. A mai Szántó-Kovács utca vonalától északra és délre a Bárányfok nevű vizállásos hely terült el, amely a tizedet két részre osztotta. A déli rész a Lázár, amely 1799. után kezdett beépülni. Begyes Imre házának pontos helye nem ismert.3 2. Halasi Híradó 1888.november 18. Topán Józsefié V. tizedbeli udvarában ásás alkalmával egy női hulla csontjaira találtak. Kezén bronz karperecét, nyakán gipsz gyöngyöket találtak, melyekkel a gimnázium régiségtárát ajándékozták meg. Az V. tized a Tabánnak a Nyárfa és Fecske utcáktól délre fekvő része volt. Topán Józsefné házának pontos helyét nem tudni. A gimnáziumi évkönyv 1889-ben nem említi Topán Józsefné nevét az adományozók között, Szerepel viszont Topán Imre, aki egy érmet adományozott a régiségtárnak.
