Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Történelem - Szabó Róbert: Egy értelmiségi parasztvezér. Nagy Szeder István (1907-1994)
240 Szabó Róbert számára, jelentős helytörténeti munkássága hatására fiában is feltámadt a szülőváros múltja és jelenlegi értékei iránti érdeklődés. Ennek első eredménye volt később 1931 és 1933 között, a halasi belterületi és közigazgatási térkép, majd a Bocsa községről készített határtérkép kiadása is. A város szolgálatában Az apa anyagi helyzete az 1920-as évek derekától rosszabbra fordult, ezért fia másodéves egyetemista korától állást vállalt Dobó Kálmán városi főmérnök irodájában. Szakdíjnoki munkakörben földmérési, szintezési munkákat végzett, nevéhez emellett még utcafásítási program elindítása is kapcsolódott. 1933-ban megszerezte a földmérői jogosítványt is.4 Később a családi megélhetési gondok állandósultak, majd egyre súlyosbodtak; ezért több évig félbeszakította tanulmányait, így csak 1940-ben szerezte meg építészmérnöki diplomáját. Egyetemista évei alatt a kor szellemének megfelelően tagja lett a Foederatio Emericana, a katolikus főiskolai és egyetemi hallgatókat tömörítő szervezetnek, de abban nem vállalt vezető szerepet.5 A vallási kérdések nem is érdekelték különösebben6, de rá is hatott az a városi közeg, amelyben a hatalmi kérdések, viták is felekezeti köntösbe burkolva jelentek meg. A településen még akkor is élénk felekezeti rivalizálás jellemezte a régóta uralkodó protestáns elit és a lélekszámban gyarapodó egykori katolikus kisebbség mindennapi kapcsolatát. Az apa az 1930-as évekre 14000 pengős adósságot halmozott fel a helyi banknál. 1936. február 26-án az adósság fejében a polgármester-bankigazgató hamis értékbecslésen alapuló árverésen elárvereztette a családnak a Natkai szigeten lévő ingatlanát, később még a családfő értékes könyvtárát is megszerezte. A rideg eljárás nagyban sietette az amúgy is súlyos beteg vállalkozó halálát. A város első embere a Nagy Szeder családtól így megszerzett szigetingatlant röviddel később a törvényes előírásokat, a korabeli telepítési törvényt is megszegve nagy nyereséggel megvetette a város képviselő-testületével7. A későbbi építészmérnök apja tragikus haláláért az akkori városvezetést tette felelőssé. A helytörténeti gyűjtő többször nyilvánosságot kapott véleménye azonban némi pontosítás igényel. A város és az építőmester-vállalkozó apa között a kapcsolat nem volt mindig olyan rossz, mint amilyennek utólag tűnik. Már az 1920-as évek gazdasági konszolidációjakor bízták meg a kiskunhalasi levéltár rendezésével, ami bizonyos társadalmi elismertséget és presztízst feltételez, a megbízatás elfogadása pedig a felkért személy szempontjából (is) komoly egzisztenciális háttér meglétét sejteti. Ez a viszony egyrészt személyi, másrészt politikai ok miatt megváltozott. A család tönkremenése fordulópontot jelentett az építészmérnök-hallgató további személyes sorsában is. A kisgazdák között A család anyagi ellehetetlenülése nagyban összefüggött a gazdasági recesszió magyarországi megjelenésével, amelynek hatása az 1930-as évek elején nálunk is legelőször a mezőgazdaságból élőket sújtotta. A zömében agrártermelőkből álló Kiskunhalason is kiéleződtek a társadalmi ellentétek. A kormánypárti városvezetéssel szembekerülő, az uralkodó Egységes Pártot túlzott ipartámogatással vádoló gazdatársadalom elérkezettnek látta az időt egy új, radikálisabb agrárpárt megalakítására, amit az elégedetlen birtokosok országszerte sürgettek. Az új párt, a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt hivatalos megalakulásakor a korábbi Nagyatádi-féle parasztpárt követeléseit magukénak vallók is tagok lettek.8 Az új politikai szervezet országszerte gyorsan létrehozta tagszervezeteit s hamarosan a kormányzat legerősebb parlamenti ellenzékévé vált. A fiatal egyetemista - saját emlékezete szerint - 1930-ban9 alapitó