Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)

Történelem - Szabó Róbert: Egy értelmiségi parasztvezér. Nagy Szeder István (1907-1994)

240 Szabó Róbert számára, jelentős helytörténeti munkássága hatására fiában is feltámadt a szülőváros múltja és jelenlegi értékei iránti érdeklődés. Ennek első eredménye volt később 1931 és 1933 között, a halasi belterületi és közigazgatási térkép, majd a Bocsa községről készített határtérkép ki­adása is. A város szolgálatában Az apa anyagi helyzete az 1920-as évek derekától rosszabbra fordult, ezért fia másodéves egyetemista korától állást vállalt Dobó Kálmán városi főmérnök irodájában. Szakdíjnoki mun­kakörben földmérési, szintezési munkákat végzett, nevéhez emellett még utcafásítási program elindítása is kapcsolódott. 1933-ban megszerezte a földmérői jogosítványt is.4 Később a családi megélhetési gondok állandósultak, majd egyre súlyosbodtak; ezért több évig félbeszakította tanulmányait, így csak 1940-ben szerezte meg építészmérnöki diplomáját. Egyetemista évei alatt a kor szellemének megfelelően tagja lett a Foederatio Emericana, a katolikus főiskolai és egyetemi hallgatókat tömörítő szervezetnek, de abban nem vállalt vezető szerepet.5 A vallási kérdések nem is érdekelték különösebben6, de rá is hatott az a városi közeg, amelyben a hatalmi kérdések, viták is felekezeti köntösbe burkolva jelentek meg. A településen még akkor is élénk felekezeti rivalizálás jellemezte a régóta uralkodó protestáns elit és a lélekszámban gyarapodó egykori katolikus kisebbség mindennapi kapcsolatát. Az apa az 1930-as évekre 14000 pengős adósságot halmozott fel a helyi banknál. 1936. február 26-án az adósság fejében a polgármester-bankigazgató hamis értékbecslésen alapuló árverésen elárvereztette a családnak a Natkai szigeten lévő ingatlanát, később még a családfő értékes könyvtárát is megszerezte. A rideg eljárás nagyban sietette az amúgy is súlyos beteg vállalkozó halálát. A város első embere a Nagy Szeder családtól így megszerzett szigetingatlant röviddel később a törvényes előírásokat, a korabeli telepítési törvényt is megszegve nagy nyere­séggel megvetette a város képviselő-testületével7. A későbbi építészmérnök apja tragikus halá­láért az akkori városvezetést tette felelőssé. A helytörténeti gyűjtő többször nyilvánosságot kapott véleménye azonban némi pontosítás igényel. A város és az építőmester-vállalkozó apa között a kapcsolat nem volt mindig olyan rossz, mint amilyennek utólag tűnik. Már az 1920-as évek gazdasági konszolidációjakor bízták meg a kiskunhalasi levéltár rendezésével, ami bizo­nyos társadalmi elismertséget és presztízst feltételez, a megbízatás elfogadása pedig a felkért személy szempontjából (is) komoly egzisztenciális háttér meglétét sejteti. Ez a viszony egyrészt személyi, másrészt politikai ok miatt megváltozott. A család tönkremenése fordulópontot jelen­tett az építészmérnök-hallgató további személyes sorsában is. A kisgazdák között A család anyagi ellehetetlenülése nagyban összefüggött a gazdasági recesszió magyaror­szági megjelenésével, amelynek hatása az 1930-as évek elején nálunk is legelőször a mezőgaz­daságból élőket sújtotta. A zömében agrártermelőkből álló Kiskunhalason is kiéleződtek a tár­sadalmi ellentétek. A kormánypárti városvezetéssel szembekerülő, az uralkodó Egységes Pártot túlzott ipartámogatással vádoló gazdatársadalom elérkezettnek látta az időt egy új, radikálisabb agrárpárt megalakítására, amit az elégedetlen birtokosok országszerte sürgettek. Az új párt, a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt hivatalos megalakulásakor a korábbi Nagyatádi-féle parasztpárt követeléseit magukénak vallók is tagok lettek.8 Az új politikai szer­vezet országszerte gyorsan létrehozta tagszervezeteit s hamarosan a kormányzat legerősebb parlamenti ellenzékévé vált. A fiatal egyetemista - saját emlékezete szerint - 1930-ban9 alapitó

Next

/
Thumbnails
Contents