Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Történelem - Szabó Róbert: Egy értelmiségi parasztvezér. Nagy Szeder István (1907-1994)
HALASI MÚZEUM 2. Emlékkönyv a Thorma János Múzeum 130. évfordulójára 239 Egy értelmiségi parasztvezér1 Nagy Szeder István (1907-1994) Szabó Róbert A kiskunhalasi katolikus temetőben a kápolnától nyugatra található a Bálint család kriptája. A múlt században tervezett és épített síremlékben tíz éve helyezték örök nyugalomra Nagy Szeder Istvánt, aki így távol került — a testvéreit és édesapját - magában foglaló családi sírbolttól, mivel az a temető keleti részén, a kápolnától dél-délkeleti irányban található. Az elindulás évei A Nagy Szeder családnak már nincsenek élő leszármazottai a városban, de a família nevének még egy évtizede is rangja volt a településen; nem csupán azért, mert hosszú évtizedek óta honosak voltak Kiskunhalason. A régi helybeliek még három azonos keresztnevű egyenes leszármazottra emlékeztek, a nagyapára, fiára és unokájára. Azért tartották elsősorban számon őket, mert rajta hagyták kezük nyomát a város középületein, terein, műemlékein. A jelen számára azonban lassan már az unoka, Nagy Szeder István építészmérnök, kisgazda politikus, a város hajdani díszpolgára neve sem mond sokat, pedig élete, pályafutása szorosan egybekapcsolódott, sőt összefonódott Kiskunhalas huszadik századi történetével. A Nagy Szeder családnév eredete máig sem teljesen világos. Ezt a furcsa hangzású kettős vezetéknevet először az építőmester Nagy Szeder István (1876-1936) használta hivatalos formában, írásait is ezen a néven tette közzé. A korábbi ragadványnév ezzel az aktussal egy erőteljesen hangsúlyozott megkülönböztető névvé vált. (Apja, néhai Nagy István kőműves iparos (1844-1924) még az egyszerű vezetéknevet diktálta be gyermeke keresztlevelének kiállításakor.)2 A levéltáros Nagy Szeder István városának közismert alakja volt. Építőmesterként kezdett, majdügyes építési vállalkozó lett. Tehetős vagyont gyűjtött össze, közel harminc éven átképvi- selő-testületi tagságot is vállalt. Belső indíttatásra megírta Halas történetét és saját pénzén adta ki az Adatok Kiskunhalas történetéhez és a Kiskunhalas város története köteteit. Több éven keresztül, 1906 és 1912 között a Halas című közigazgatási lap szerkesztője, országos és helyi periodikában (Magyarság, Magyarország) jelentette meg írásait. Élénken foglalkozott országos pártügyekkel is, részt vett az ellenzékinek minősített köztársasági párt megalakításában. Az alakuló gyűlésen megjelentek közül negyedmagával bíróság elé állították s a makói magyar királyi törvényszék letöltendő börtönbüntetésre ítélte. A családi emlékezet ezért már politikai bosszúnak tartotta négy esztendős első világháborús frontszolgálatát is. írásunk főszereplője, a legidősebb gyerek ekkor még elemi iskoláit végezte. A család Árpád u. 30. levő házában született, onnan járt később a felekezeti megkülönböztetést elutasító jó hírű református reálgimnáziumba is. A középiskolában közepes tanuló volt. Az érdemjegyek tanúsága szerint nyelvek - a latin és a német - valamint a testnevelés nem tartozott kedvenc tárgyai közé, de ez kevéssé zavar(hat)ta. Egyéniségének, érdeklődési területének sokkal jobban megfelelt az iskola alapvetően természettudományos jellege. A reáltárgyakhoz való vonzódását kiváló érdemjegyei is tükrözték.3 Érettségi vizsgája után a családi tradícióknak megfelelően az apai felmenők hivatásának folytatására vállalkozott: 1925 nyarán beiratkozott a budapesti Magyar Királyi József Nádor Műegyetem és Közgazdaságtudományi Egyetemre, s elkezdte építészmérnöki tanulmányait. Az apa akkor már nem csak hivatásával szolgált példaképül fia
