Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Történelem - Ván Lajos: Gyárfás István jelentősége
Gyárfás István jelentősége 229 A teljesség igénye nélkül közlöm néhány cikk címét, amelyek egyértelműen mutatják, hogy a gyakorlati gazda milyen sokrétű tapasztalatokra tehetett szert, amelyeket általánosítani is tudott Gyümölcstermesztés érdekében c. dolgozata (Kerti Gazdaság 1857. dec. 5.). Rögtön, elsőként a legáltalánosabbal és a legfontosabbal kezdte. A bevezető, első megszólalása is mutatja Gyárfás István szintetizáló készségének magas színvonalát. A nem tanult kertész, a gyakorló, mai megfogalmazásban hobbi szinten kertészkedő gazdaember a jogi tudományok gyakorlati általánosító tulajdonságai alapján egy más tudományágban szinte azonnal általános megfogalmazásokat tesz. A folyóirat hasábjain más szakértők dolgozataira reflektál több esetben. Sokszor vitatkoznak vele is. Ilyen témakör az ún. magnemes gyümölcsfák termesztése ill. továbbtermesztése volt. A „Gyümölcsfajok megválasztása” c. írásában tanácsokat ad a fajtaválasztás gyakorlati megvalósításának tapasztalatairól. Ez a témakör azért is érdekes, mert korában a gyümölcsfajták elterjedése sokkal nehezebben ment végbe, mint korunkban. Azt hiszem ma sem igazán nézik a facsemeték vevői azokat a szempontokat, amelyeket Gyárfás István már korábban megfogalmazott. A telepítés-talaj-összetétel vizsgálata egyik fontos előfeltétel még ma is. Előfordul, hogy jeles szakember a normális tenyészidő vége előtt jóval, kénytelen adott telepítését megszüntetni és fajtát váltani, mert a fajta talaj szükségletét nem helyesen látta. Különös érdeklődésre tarthat ma is számot azok részére, akik városunk kertészeti kultúrájának történetével is foglalkoznak a „Kiskunhalas gyümölcsészete” c. dolgozata. Gyárfás István is tapasztalta, hogy a „szárazabb nyárban nem elegendő” a kutak vize, de érdekes megállapítása az, hogy a várost körülvevő tavak „elég kedvező befolyást gyakorolnak a szőlő és ezekben levő gyümölcsfáknak a kései fagyok és derek kártékony hatásátoli megol- talmazására”. Részletesen ismerteti a városunkban termesztett gyümölcsfajtákat és felteszi a kérdést „mi hiányzik, hogy e hazánkban forrónak nevezhető éghajlatú vidéken, melyre nézve a gyümölcscseli bővebb élés egészségtani szempontból is valódi isten áldása lenne, a nemes gyümölcs tenyésztése kívánt mérvben meghonosuljon? Más nem, mint... a kellő ismeret s gyakorlati ügyesség megszerzésére hajlamot ébreszteni, s kedvező alkalmat nyújtani”. Természetesen nem akar jeles atyánk fia méltánytalanságot elkövetni és nem veszi egy kalap alá az egész várost és örömmel említi a jó kertészeket, Péter és Zseny családot, különösen Péter Lajos és Imre urakat. Zsana-eresztői tanyáján Zseny Istvánt említi, aki meglepő példát mutatott terjedelmes gyümölcsösével arra, miként kell, s milyen kedvező sikerrel lehet a „szél hordta sivány homokot fáradhatatlan szorgalommal, ügyes szakismeret mellett átvarázsolni szellemi élvezetet s anyagi hasznot bő mértékben nyújtó gyümölcsös kertté”. Meg kell említeni még Hetesy Dániel tanító urat is, akit Gyárfás Jeles szakismeretűnek” titulál. Külön kiemeli ilj. Papp Sándort, aki gyümölcsnemesítéssel is foglalkozott, a magról nevelt őszibaracktenyésztés „nagy mesterének” nevezi őt. Alma, cseresznye, meggy gyümölcsöséről lett híres halasi gazda Farkas István és Bíró Sándor is, akik a Fejetekben gazdálkodtak. Foglalkoztatta a gyümölcsösben keletkező nyúlkár, a rágási károk megelőzésének és reparálásának ismertetése is. Megítélésem szerint fontos cikke jelent meg a Borászati Lapokban 1859. április 24-én Kiskunhalas Város Borászata címen. Az természetes, hogy a mai borkészítési technológia még nyomaiban sem látszik akkor. Legjobb fajtájú szőlő volt a fekete kadarka és a kemény fehér Gyárfás István szerint. A borok általában 2-3 évnél tovább nem voltak eltarthatóak, de talált a szerző 1841-ből is fehérbort, amely rajnai borra emlékeztette. A jeles borászok közül kiemeli Huszka Dániel katolikus plébánost, Hetesy Dániel tanítót és a már említett ifj. Papp Sándort. Dolgozata végén összegzésül irányt mutat e területen is. Feltétlen javasolja a rossz fajok felváltását új, jobbakkal, az un. zöldválogatás elvégzését kötözéskor, amely a következő év termésére lehetne hatással. A borkészítési technológia javítására is volt javaslata. Több alkalommal foglalkozott az értékesítés gondjával is. Gazdálkodási publikálása egy félig gazdasági és félig jogi munkával terelődik a jog területére és a történelem tudományára. 1860-ban A közlegelő felosztás és tagosítás Halason címmel jelentetett meg dolgozatot a Magyar Gazda c. folyóiratban. Még
