Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Történelem - Nagy Szeder István: A középületek története
226 Nagy Szeder István számosokat a város adott az építéshez. 1861 -ben Szilády László vette meg a várostól 2006 forintért. Ez a fogadó rendes állomása volt a Buda-Pétervárad között közlekedő postakocsiknak, s a juhtenyésztés fellendülése után évenként három, nyolc-nyolc napig tartó baromvásár volt a környékén, azonban a dunai gőzhajók megindulásával a postajárat, s a pirtó fogadó is elvesztette a jelentőségét. Az épület ma Gyulai Márton tanyája Pirtó 105. tanyaszám alatt. A „Bodoglári Vendégfogadó” 1757-ben 40 forintért volt bérbe adva. 1767-ben újraépült pincével együtt, a halas-félegyházi és vadkert-majsai utak keresztezésének északi sarkán, ahol ma a kereszt áll. Mivel tisztán vertfalból épült 1776., 1796. években újra kellett építeni. 1815- ben leégett és 1819-ben épült fel újra, de az út másik oldalán, ahol maazl. Bodoglári Iskola áll. 1902-ben épült fel a telkén az iskola. A „Kőkúti Csárda” 1827-ben épült. Sárosi Mihály kontár kezdte építeni, de elvette tőle a tanács, s Bolvári Antal kőmíves 1,30 frt. és legénye 24 garas napszámbér fejében végezte be. Mivel az 1848-as forradalom után a pusztai csárdák a betyárok búvóhelyeivé váltak, a kőkúti és a bodoglári csárdákat bezáratta a felsőbb hatóság. Az önkényuralom megszűnte után újból üzembe helyezte a város őket, de a pusztai pásztorélet s később a betyárvilág is megszűnvén 1867-ben már nem kapott a kőkúti csárdába iccést a város, s bérbe kellett adnia. Majd 10 hold földdel együtt 1870. év után eladták. Jelenleg Szécsi János tanyája Eresztő 113. szám alatt. A városnak egyéb pusztai épületei: 1786-ban fennállott a fehértói, balotai és kiserdei erdő- csőszház. Ezek közül a fehértói erdőcsőszház 1779-ben épült kétszobás lakással és istállóval, a kiserdei csőszház ugyanakkor egyszobás lakással. 1819-ben Bodogláron, 1825-ben Inokán épült városi csőszház. A város majorja Zsanapusztán 1806-ban épült; a tagosításkor, miután a közbirtokosság elvette a várostól a földet, a tanyaépületeket Deák Péter ügyvédnek adta el a város 800 frt.-ért 1861-ben. Ma Rácz János tanyája Zsana 264. szám alatt. A közúti hidakat és a közutakat 1825-ben kezdte a város téglából építtetni. 1788-ban tűzoltásra volt a városnak egy jó kútja kőből; ivóvíz szükségletre pedig hat javításra szoruló kő és fa kútja. A Szabadkai útban három, a Mélykúti útban három, a Keceli és Majsai útban egy-egy fahídja volt a városnak, rossz karban. Volt ezen kívül a városban két gyaloghíd. 1856-ban két új kőhíd készült és kettőt javíttatott a város. Az Állami Elemi Iskola építési ügyeit külön fejezetben tárgyaljuk, itt még néhány állami építkezést említvén fel. A m. kir. csendőrség pót-lóidomító osztálya részére 1911-ben épült a laktanya. A város adta hozzá a telket, s az építkezéshez is hozzájárult úgy, hogy erre a célra 113 ezer korona kölcsönt vett fel [Kárpát u.J.Azm. kir. adóhivatal székházát a pénzügyminisztérium építtette 1928-1929-ben. A város adta ingyen a telket hozzá [Szilády Áron u. 19.]. A m. kir. honvédség gyalogsági laktanyája 1931-32-ben épült Gömbös Gyula m. kir. honvédelmi miniszter, mint a város egyik képviselőjelöltje ígéretéhez képest. A „Balogh Ádám kerékpáros zászlóalj” szállásol benne. 1932-ben a katonalövöldét is megépítették hozzá. Katonalaktanya építésének a terve 1764. év óta nyolc ízben is felmerült, mert az Alsó- Kiskunságban rendszerint egy lovasosztály volt beszállásolva, amelynek az összpontosítása a szabadkai és a bajai helyőrségekkel együtt nagyon sokszor Kiskunhalason ment végbe, s az állandó katonai beszállásolás a lakosságot szerfelett megterhelte. A sok hiábavaló tervezgetést 1869-ben a m. kir. honvédség 3. zászlóalja részére építeni szándékolt laktanya ügye zárta le azzal, hogy azt Félegyházán építették fel, a város hiába járt utána. Kiskunhalas városának a városi jellege a kövezett utcákon kívül az emeletes épületek kölcsönzik, melyeknek az építési idejét, s az összes fennálló emeletes épületek számát a XI. számú függelékben közölt táblázat szemlélteti. [Lásd Nagy Szeder István 1993-ban megjelent könyvében.]
