Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Történelem - Kolozsváry-Kiss István: A Kolozsváry-Kiss család története
HALASI MÚZEUM 2. Emlékkönyv a Thorma János Múzeum 130. évfordulójára 191 A Kolozsváry-Kiss család története Dr. Kolozsváry-Kiss István A család neve eredetileg „Kiss” volt, „szentmargithai” predikátummal. A nemességet II. Rudolftól kapta a Prágában 1585. május 28-án kiállított armális szerint „Stefan Kys de zentmargitha”. A leszármazottak egyik ága Kolozsvárról a Bars megyei Lévára került. Itt a Kara Musztafa török nagyvezír által a Felvidéken, 1683 tavaszán megindított hadjárat során a város körüli harcokban annyira kitüntette magát, hogy I. Lipóttól újabb nemességet és megkülönböztetésül a „Kolosváry” nevet kapta - a címeres adománylevél szerint: „Franciscus Kolosváry alias Kiss”, vagyis Kolosváry másként Kiss Ferenc. Ennek a Franciscusnak az ugyancsak Ferenc nevű fia (a család a továbbiakban csak a Kolosváry vezetéknevet használta!) 1718-ban a Tolna megyei Dunaszentgyörgyre költözött. Dr. Dömötör Sándor „Dunaszentgyörgy népe” című könyvében olvasható, hogy a falu a török uralom alatt egészen kipusztult, és 1689- ben már csak három kálomista paraszt lakta. 1718 és 1720 között 22 protestáns nemesi család telepedett le, köztük Kolosváry Ferenc, aki 8 pozsonyi mérős vetés nagyságú földterületet bérelt. Ezek a családok a hitüldözés miatt, birtokaikat elhagyva költöztek el Bars és Nyitra megyéből a szentgyörgyi mocsarak által védett területre. Ahhoz, hogy Ferenc földet vásárolhasson, igazolnia kellett nemességét. Mivel a címeres adománylevél a Lévát 1696. augusztus 18-án elpusztító hatalmas tűzvészben elégett, Bars megyétől kérte nemessége igazolását. Az Oszlányban megtartott nemesi megyegyűlés 1720. június 14-i kelettel ki is állította a nemesi bizonyságlevelet, amely Tolna megyében 1726-ban került kihirdetésre, s amelyet mai is őriz a Tolna Megyei Levéltár. Az I. Lipóttól kapott nemesi címer: oldalnézetben ábrázolt, egészalakos, jobb lábával előre lépő, farkát S alakban fenntartó, mancsait előrenyújtó, jobb mancsában görbe kardot tartó oroszlán, amely kard egy varkocsos török fejet szúr keresztül. A Kolosváry család szépen terebélyesedett és vagyonosodon Szentgyörgyön. (Az 1800-as évek elejéig vezetett szentgyörgyi családfa a Magyar Országos Levéltárban „Általános iratok, 837/1937. OL.” szám alatt található.) Kolosváry lány volt az anyja annak a Hagymássy Lajosnak is, aki Tolnai Lajos néven országos hírű íróvá vált 19. század második felében. A Dunaszentgyörgyre költözött Ferenc negyedízi leszármazottja, az 1799-ben született István került Kiskunhalasra. Apjának második házasságából származó kései gyermek, születésekor apjának előző házasságából már volt egy 25 éves fia és egy egyéves unokája. Az apja rövidesen meg is halt, s akkor a család részéről valami nagy sérelem érhette az özvegyet és a fiát, mert Halasra költöztek, és minden kapcsolatot megszakítottak a Szentgyörgyön maradt rokon1. A Kolozsváry-Kiss címer. Kozicz János rajza 2004.
