Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Történelem - Bánkiné Molnár Erzsébet: Földhasználat Halason a 18-19. században
Földhasználat Halason a 18 - 19. században 157 felfedezést tehetett a határjáró deputáció, mert elrendelték, „Ennek utánna az olyan irredemptus lakosoknak újonnan épült szőlejek, kik tsak mostanában jöttek bé városunkban... és város Bírája híre nélkül gyepűjéből fel törték és építették confiscáltassanak... senkinek olyannak a kik új lakosok, s még az városban semmit sem szolgáltak, ujj szőlőt építeni, s más egyéb földet nem szabad foglalni, különben ha tapasztaltatik azonnal confiscaltatik.”44 Egy év múlva, amikor határszemlét tartottak ismét illegális szőlőültetvényt találtak. Kozma István jövevény irredemptus a tanács engedélye nélkül fogott egy darab földet, és amikor észrevették már „szőlő alá felfordította”. A fogott földet elkobozták és megbüntették két forintra.45 Beültetett szőlőföldet minden helybeli lakos vásárolhatott. Igaz ezt sokan nem tudták megfizetni, mégis fokozatosan szaporodott az irredemptusok tulajdonába került szőlőföld. 4. táblázat. Halasi irredemptusok bor termése46 Év 1770/71 1772/73 1778/79 1781/82 1784/85 1788/89 Akó 925 1149 1494 és 1/2 1079 1660 1680 és2/4 Az irredemptusok kiszorítása a szőlőkből két módszerrel történt, részben úgy, hogy az osztott földből nekik nem adtak, részben úgy, hogy kaptak, de magasabb árért. 1793-ban a redemptusok egy négyszögölért fél pénzt, az irredemptusok fél krajcárt fizettek.47 Az irredemptusok többnyire nem első osztásból, hanem vásárlással jutottak szőlőbirtokhoz. Az általuk megvett szőlőbirtokra a tanács taksát vetett ki, ezt nevezték bordézsmának. 1799-ben 14 lakos kért szőlőföldet a Kobozi síkján a szőlők melletti homokból.48 Közöttük találhatók olyanok, akiknek már volt a „szőlőhegyben” parcellájuk, és olyanok akiknek még nem volt szőlőjük. A kérelmet a tanács teljesítette. A korabeli kimérési vázlat mutatja, hogy az új parcellákkal a meglévő szőlős területet növelték meg. A kérelmező irredemtusok dézsmát fizettek volna, a redemptusok pedig inkább a földet vásárolták volna meg jelképes árért. Az 1790-es években a Jászkun Kerület szerette volna egységesíteni az osztási módban és a taksáltatásban a településeken alkalmazott gyakorlatot. 1795-ben a közgyűlés elfogadta, hogy a községi beneficiális pénztárba minden földnélküli lakos tíz négyszögöl szőlő után egy dénárt fizessen évenként.49 Halason továbbra is ragaszkodtak a termés utáni dézsmához, s akónként hat krajcárt szedtek. Legközelebb 1819-ben próbáltak egységesíteni, s kimondták, minden 350 négyszögöltől húsz krajcárt fizessen a szőlőtulajdonos irredemptus. Halas ekkor sem változtatott a maga gyakorlatán. 1821-től közgyűlési jóváhagyás nélkül egyetlen településen sem oszthattak szőlőföldet.50 Ennek eredménye a tanyaföldeken egyre terjedő szőlőtelepítés lett, amit az önkormányzatok nem tudtak megakadályozni. így a kijelölt szőlőhegyek mellett a határban szétszórtan szőlőparcellák keletkeztek. A határszemlék után szinte mindig meghagyták a már betelepített szőlőt, azzal a kikötéssel, hogy újakat ne építsenek. Ezt természetesen ismét nem tartották be. A tanyai szőlők, pontosabban a tőkeföldnek már kiosztott terület szőlővel való betelepítése, olyan neuralgikus probléma volt, amire csak 1842-ben sikerült végleges megoldást találni. Ekkor egyértelműen kimondták, hogy a szőlővel betelepített tőkeföld elveszíti redemptusi jogait. A szokásjog már korábban is az 1842-ben elfogadott elvet érvényesítette, mégis nagyjelentőségűnek tekinthetjük, hogy a szokás rendszerbe szedése megtörtént és a szabályt egy félegyházi eset kapcsán az egész kerületre kiterjesztették. Ekkor kimondták, hogy a tanyai föld redemptusi jogokat hordoz, a szőlő nem, eltérő az örökösödésük, az adózásuk, a tőkeföld után járadékföld jár a szőlő után nem, a közteherviselés alapja a tőkeföld. El kellett dönteni, ha a redemptus a tőkeföldjét szőlőnek adja el, a föld a továbbiakban minek számítson, a tőkeföld vagy a szőlőföld jogi vonásait hordozza? Úgy döntöttek, hogy „a szőlővel beültetett föld előbbi természetéből egészen kivetkőzvén a közönséges szőllők tulajdo
