Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Történelem - Bánkiné Molnár Erzsébet: Földhasználat Halason a 18-19. században
156 Bánkiné Molnár Erzsébet gyakorolta a tulajdonosi jogokat, amíg a „szőlő építéssel” e jogok át nem szálltak az új tulajdonosra. A betelepített szőlőföld volt a legszabadabb földtulajdon a Jászkunságban, a legkevesebb kötöttséggel adható, vehető, örökölhető, és zálogolható föld volt. A szőlőre a jászkun öröklés fiúági prioritásai sem vonatkoztak, a lányok is örökölhették, az irredemptusok, sőt a zsellérek is birtokolhatták. A szőlőföld és a tőkeföld között az alapvető tulajdonjogi különbség az volt, hogy a szőlőföld soha nem tehette redemptussá tulajdonosát. Mivel a szőlőföldet redimált földből szakították ki, mindenkor bizonyos szolgáltatási kötelezettségek terhelték, amelyeket a tanács vagy a kerületi közgyűlés szabott meg. Halas 18. századi szőlőtermesztéséről a legkorábbi jegyzőkönyvi adatunk 1709-ből ismert. A pestisjárványban meghalt két lakos szőlőjét, mivel gyermekük nem volt, a város örökölte. Ugyanekkor halálozott el Deme Miklós, az ő gyermeke a Tisza melletti Győ faluban élt, örökölt szőlőjét a halasi tanács vásárolta meg.36 Az 1720-as összeírás idején a Kiskun Kerületben már számottevő szőlőtermelés folyt. A 18. század elején az öt kiskunsági településen összesen 444 szőlőparcellát mutattak ki. A legtöbb szőlőparcella Halason volt, 510 kapás területen. A szőlőföld a redempció előtt is örökölhető, adományozható, forgalomképes tulajdon volt. Bizonyság rá, hogy 1727-ben Makai Szűcs János a maga szőlőjének felét a debreceni kollégiumra, másik felét Halas városra hagyta. A város azonban nem akart saját szőlőbirtokot kezelni, ezért még ugyanebben az esztendőben eladta szoléit három halasi lakosnak.37 A szőlővel beültetett terület a redempcióig fokozatosan növekedett. 1744-ben, a Kiskun Kerületben Halason 2179, Fülöpszálláson 464 és fél, Lacházán 311 és fél, Szabadszálláson 141, Kunszentmiklóson 87 kapás szőlő volt. A redempció után megszűnt a szabadfoglalás lehetősége. A szőlőnek való föld megszerzése és betelepítése számos új, az önkormányzat által megalkotott szabályba ütközött. A redempció előtti szőlők azonban a végrendeletek és az osztályos perek tanúsága szerint mindhárom kerületben38 a telepítők tulajdonában maradtak. Egy 1748. évi osztályos perben a halasi tanács az örökösök nagyapjáról maradt szőlőt ősinek tekinti, elválasztja az új ültetéstől úgy osztja meg a két örökös között.39 Ugyanebben az esztendőben Kun István vagyonmegosztásnál a két kiházasitott leány kapja az ősi javakból származó malmot és szőlőt.40 A Bordás örökösök perében pedig úgy rendelkeztek, hogy „Bordás István szüleitül maradott javaibul Susa Húgának két teheneket tavali fiákkal, ezenkívül ki házasíttására egy harmadfu tinót adgyon úgy az szőlőnek is hason felit számára elszakasztassék”.41 Egy másik örökösödési vitában a meghalt Kulcsár Ferenc szőlője volt a vita tárgya. Az örökséget az elhunyt fia és másik fiának özvegye is magának követelte. A szőlőt, amit az örökösök nagyapja ültetett, a tanács, mint ősi birtokot a fiúnak ítélte.42 A redempció után a birtokosok és a tanács közös akaratával jelöltek ki szőlőnek való földet, rendszerint a már meglévő szőlőskertek mellett. Ebből nem szabadfoglalással, hanem meghatározott feltételekkel részesülhettek az igénylők. Az osztást a redempciós váltáshoz igazított proportio szerint végezték. Volt, ahol azt határozták meg, hány négyszögöl jut egy redempciós forintra, máshol azt is differenciálták, mennyi legyen a vételár négyszögölenként. A differenciálás legjelentősebb jogi motívuma az irredemptusok és a redemptusok megkülönböztetése volt. Néhány évtizedig a redemptusok és a földnélküliek egyaránt vásárolhattak az osztott szőlőföldből, de nem azonos áron. A redemptusok mindenkor olcsóbban vehették meg a rájuk jutó területet, mivel azt a megváltott osztatlan közös tulajdonból szakították ki. Bizonyos, hogy a redempció után ismét volt a városnak szőlőbirtoka. Az 1759/60-as másodbírói számadásban a város szőlőbeli gyümölcséből keletkezett 8 Ft és 16 krajcár jövedelmet könyvelt el a másodbíró. Az eladott gyümölcs nyolc véka veres körte és 22 véka kerek körte volt.43 Előfordult az is, hogy illegálisan feltörtek egy-egy darab gyepet szőlő alá, amit Halas hatalmas kiterjedésű határában sokszor csak évek múltán vett észre a hatóság. 1763-ban több ilyen
