Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Történelem - Bánkiné Molnár Erzsébet: Földhasználat Halason a 18-19. században
152 Bánkiné Molnár Erzsébet akolsor keletkezett „egy város körüli és egy külső”.16 Papp László azt állapította meg, hogy a 19. század elejére a belterületi akloskertek teljesen eltűntek.17 Az említett néprajzkutatók feltételezéseire és megállapításaira a földbirtoklás rendjének dokumentumaiban nyerhetünk bizonyságot. Halason a szántófölddel azonos birtoklásit tőkeföld kaszálókon emelt állattartó helyekből alakultak ki az első tanyák. A földkönyvbe bejegyzett tőkeföld kaszálókat nevezték szállásföldnek. A szálláson épült istállókban állatokat teleltettek, az istállóban vagy az istálló melletti kunyhóban lakott az állatok gondozását ellátó béres, vagy zsellér. A 18. század végére a jobb talajú szállásföld egy részét feltörték, és szántónak használták, a tanyák immár nem csupán az állattartásnak, hanem a földművelésnek is üzemközpontjává váltak. Halason az ugarolásos szántóföldi földművelés honosodott meg. Voltak 3-4 és 6 esztendős periódusban használt szántók. A földet a háromesztendős periódusban kétszer búzával és egyszer zabbal vetették be, a négyesztendősben két évben vetették majd egy évet pihent, a negyedik évben ugarolták. A pihentetés alatt legelőnek használták, s az ott legeltetett jószág trágyázta. A II. József által elrendelt adatfelvételben említettek hatéves periódust is, de ezt a művelési módot a felmérés nem részletezi.18 A Liber Fundi19 tanúsága szerint egy-egy gazdának négy-öt parcellája volt, s közülük csak keveseknek jutott szántó és kaszáló egymás mellett. A földkönyv és az 1761-es térkép összevetése után teljes bizonyossággal állítható, hogy az a fajta földosztás, amit eddig a kutatók úgy összegeztek, hogy a szántót és a kaszálót is két-két darabban kapták meg, túlzott általánosítás. Voltak, akik két-két, mások több, néhányan egy, vagy két tagban vehették birtokba földjüket, ami az idők során tovább osztódott. A kiosztott parcellák között ún. szabad részek maradtak, amit silány minőségük miatt kihagytak az osztásból, de azért a szomszédos tulajdonosok hasznosítottak. A föld gyenge minőségéből és a trágyázás hiányából következett, hogy az őszi búza átlagosan négyszeresét adta vissza az elvetett magnak, a zab még ennyit sem csak 3-3,5-szeres termést adott. Ahogyan fogyott a feloszthatónak ítélt föld mennyisége, bevonták az osztásba a korábban minőségi hibájuk miatt kihagyott parcellákat, s az osztott birtokok közötti szabad föld fokozatosan megszűnt. Az alig áttekinthető földtulajdonlási és birtoklási helyzetre a redemptusok és a birtoktalanok is panaszkodtak. 1775-től a lakosság új határfelosztást követelt, ahol a házak sora szerint mindenki egy- tagban kapná meg redempciós jussát. Az új osztás ellenzői a föld eltérő minőségére és a birtokon véghezvitt beruházásokra hivatkoztak, attól féltek, hogy ezeket az új osztásnál nehéz lesz beszámítani. Sokan a tulajdonnak tartott földön kutat, házat, istállót készítettek. Egyes gazdák trágyázták a földet mások nem, volt, aki erdőt nevelt.20 Az elégedetlenség és a panaszok hatására 1777-ben Albert herceg, királyi helytartó elrendelte a határ felmérését és a mérés összevetését a Liber Fundival. A munkát Balla Antal mérnök végezte el 1778-1781 között. Balla felmérése szinte egyidőben történtént a II. József által elrendelt adatfelvétellel és térképezéssel. 1785-ben a tagosítási tervvel kapcsolatban határozták el, hogy a későbbiekben kiki a tőke tanyai jussnak nevezett földjén emeljen szükséges építményeket, erre „felsőbb rendelkezésre 800 négyszögöles adómentes tanyaudvarokat jelöltek ki a belsőbb fekvésű szállásokon”.21 A rendelkezést a tagosítás után sem tartották be, s ki-ki ott épített tanyát, vagy állattartáshoz szükséges építményt a tőkeföldjén, ahol jónak látta. Az 1786-87-es népszámlálás a középületek nélkül 87 tanyai házat talált Halason. Bizonyára ezekre a tanyákra hivatkoztak korábban, mint a tagosítást akadályozókra. Amikor 1791 -ben mégis megkezdték a tagosítást, elvégezték a tanyák értékbecslését.22 A tagosítási földkönyvben szinte minden tulajdonosnál található egy parcella, amit tőke tanyai jussnak neveztek. Tőke tanyai jusst több határrészen osztottak, ténylegesen a közlegclők- re dűlő kaszálók voltak, ahol az első állattartó szállások, tanyák keletkeztek. A tanyákra vonat
