Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)

Történelem - Bánkiné Molnár Erzsébet: Földhasználat Halason a 18-19. században

Földhasználat Halason a 18 - 19. században

151

1. táblázat. Az egyéni földtulajdon megoszlása Halason

Kh

Szántó

Kaszáló

1755-1763

1791-1793

1755-1763

1791-1793

0-5

26

477

5-10

125

101

16

18

10-20

112

100

109

89

20-30

56

63

33

45

30-50

41

41

108

92

50-80

10

7

65

67

80-100

2

5

21

16

100-150

1

1

13

16

150-2001

5

7

200-2502

2

250-3001300-350350-400450-5001

600-650öszesen

373

366

373

360

2. táblázat. A kaszálók szántókhoz viszonyított aránya 1791-1793-ban

Kaszáló : szántó

Birtokos

Kaszáló : szántó

Birtokos

Kaszáló : szántó

Birtokos

0

12

2,5-3

127

5-5,5

7

0-1

6

3-3,5

27

5,5-6

2

1-1,5

11

3,5-4

9

6-7

3

1,5-2

30

4-4,5

13

7-9

3

2-2,5

104

4,5-5

5

9-10

1

akolkertben tartották a kezes jószágot. Juhász Antal a halasi településszerkezetről írott tanulmányában13 számos példát hoz az akolhelyek és a rájuk épült istállók létezésére az 1760- 1770-es évekből. Ugyanő észreveszi, hogy a fedél nélküli akiok, karámok a redempciót követő évtizedben eltűntek a belterületről, s valószínűsíti, hogy új helyük a szállásföldön lehetett. Kutatásaim igazolják, hogy az 1770-es években beszüntették az akolhelyek osztását. Az ok többrétű. Egyrészről az 1772-es kerületi rendelkezésre hivatkozunk, ami ekkor rendelte el az utcás belterületi rend kialakítását, s a rakáson levő épületek elrontását.14 Másrészről a szaporodó állatoknak a kisterületü akloskertek15 szűknek bizonyultak, ezért a jószágot inkább a „tőke tanyai kaszálón” tartották, ahol a széna helyben volt. Harmadrészben az új tulajdoni viszonyok között éppen a redempciós levélben feltüntetett tőkekaszálók bizonyultak a legállandóbbnak. Tálasi István a változást úgy valószínűsíti, hogy ezidőben Halason két