Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Történelem - Bánkiné Molnár Erzsébet: Földhasználat Halason a 18-19. században
150 Bánkiné Molnár Erzsébet 1755-től az 1791-1793-as tagosításig az összes tőkeföld 814 kh 544 négyszögöllel növekedett, ami az eltelt 47 évhez és a népesség számbeli gyarapodásához viszonyítva elenyésző. Megállapítottam, hogy a tőkeföld művelési ágában nem történt lényeges változás. A szántók területe 513 kh 32 négyszögöllel, a kaszálóké 301 kh 512 négyszögöllel lett több. Az eredeti osztáskor a kaszáló átlagosan 2,49-szerese a szántóföldnek, a tagosításkor ez az arány 2,35- szörös. A változás csekély és csak átmeneti, hiszen 1809-181 l-ben a közlegelőböl 4453 kh 1200 négyszögölt kiosztottak harmadik kaszálónak. Ezzel a szántók és kaszálók közötti arány ismét a kaszálók javára billent. A tagosítási földkönyv adatait redemptusonként elemezve a fenti főbb tendenciákat tovább árnyalhatjuk. Az 1. számú táblázatból látható, hogy 47 év alatt a szántóknál majdnem duplájára 26-ról 47-re szaporodott az öt kh alatti területet birtoklók száma. A telekkönyvezett birtokok nagyság szerinti átrendeződése tehát már az első 47 évben megkezdődött. A középkategóriáknál kevesebb földet birtoklók közül sokan lecsúsztak, a nagyobb földüek közül pedig többen földfelvásárlásba kezdtek. A derékhad még viszonylag stabil. Az egyénenkénti elemzésből az is kiderül, hogy a halasi redemptusnak lehetősége volt birtokán a művelési ág arányainak megváltoztatására. A tőkeföld forgalomképességét kihasználva, ki-ki a saját gazdálkodási módjához igazíthatta birtoka művelési ág szerinti tagolását. Erre a Jászkun Kerület azon településein nyílt lehetőség, ahol a kaszáló vagy annak bizonyos hányada tőkeföldnek számított. Ilyen település volt Halas és Jászberény. Illetve azokon a településeken, ahol osztottak nyomáskényszer nélkül művelhető tanyaföldet is, pl. Félegyházán, Szabadszálláson. Annak a halasi redemptusnak aki gazdálkodásában az állattartásra helyezte a hangsúlyt, idővel egyre több téli takarmányról kellett gondoskodnia, tehát nagyobb kaszálóra lett szüksége. A nagy állattartók ezért inkább kaszálót vásároltak, akár annak árán is, hogy váltott szántójukból eladtak. Míg az egész település művelési ágak szerinti határhasználata a redempciótól az 1800- as évek elejéig alig változott, a redemptus birtokok nagy részéről ez nem mondható el. A 2. táblázat mutatja, hogy az eredeti földkiosztáskor a kaszálók egységes, megközelítően 2,5-szeres többletéhez viszonyítva a tagosítás idejére 163 birtokos kaszálója csökkent. 197 személy birtokában olyan változás történt, amiből arra következtethetünk, hogy a kaszálóhoz jobban ragaszkodott a birtokos, mint a szántóhoz. Halason a redempciós leveleken külön feltüntették a kaszáló területét, helyét és értékét. Pl. Péter Miklós redempciós levelén olvashatjuk, hogy a város „territóriumának és ahhoz tartozó Praediumoknak Redemptiójában in Summa 296 fi 17 1/2 dénár... effective bé fizetvén” amiért kaszáló rétet és szántót kapott, úgymint „Kaszáló rétet vagy szállást Elsőt 214 Ftra Majsai Úton felyül Városföldén, melynek széle 214 öl hossza 300 öl Szomszédja Napkeleti Csikós Mihály, Napnyugati Kovács János. Másikat 40 Ftra ugyan Majsai utón felyül, ennek széle 60 öl hossza 300 öl... harmadikat 42 Ftra Járószék parton melynek széle 42 öl hossza 300 ...”.10 A kaszálók után hasonlóan írták fel a szántókat. Halason tehát a kaszálót a szántóval együtt tőkeföldként kezelték, osztották és használták, s a szántó nélkül is forgalomképes volt. Pl. Lehötz István redemptus 1755 és 1793 közötti 16 földvásárlásából, nyolc kaszáló vétel volt. Nyilván a nagy állattartók közé sorolhatjuk, hiszen ezekkel a vásárlásokkal a 2,5-szeresről 3,3-szorosra növelte kaszálójának szántójához viszonyított arányát.11 Csapó Mihály 4,09-szeresre, Péter Miklós kaszálója 1793-ra az eredeti 2,46-szo- ros arányról 4,2-szeresre növekedett a szántóihoz viszonyítva.12 A tagosítás idejére öten minden kaszálójukat eladták, csak kevés szántót tartottak meg, a többi kaszáló nélkül maradt gazda teljes redempcióját adta el. A Kiskun Kerületben egyedülálló halasi földkiosztási mód határozta meg a halasi gazdálkodás és tanyásodás mikéntjét. A 18. század első felében, és a redempció után mintegy három évtizedig Halas halmazos belterületén a gazdák a háztól elkülönített akolhelyen,
