Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Régészet - Varga Sándor: Középkori temető Kisszállás határában. Kőhegyi Mihály ásatása Kisszállás-Templomdombon
116 Vaiga Sándor 4. ábra. Ruhaszegélyt díszítő textilmaradvány a 45. sírból amelynek analógiái szinte a legtöbb középkori, falusi templom körüli temető leletanyagában megtalálható. Az utolsó csoportot 7 db négyzet alakú veret képviseli, amelyeket gótikus növényminta díszít.13 A Kisszálláson előkerült véretekhez hasonló példányokat nem találtam az általam feldolgozott szakirodalomban. A téglalap alakú övcsat használata ugyancsak általános a 14-15. század folyamán. Az öv másik végét lezáró, szintén gótikus díszítésű szíjvég pontos mását a Tiszaújfalu E sírjában találjuk meg (SZABÓ 1938,66,350. kép, 362. kép). A harmadik, pártaövet tartalmazó 24. sír (gyermeksír) a szentélytől északra, közvetlenül a fal közelében feküdt. A sírból előkerült bőrövet csontból faragott és esztergályozott veretek, valamint szíjvég díszítette. Annak ellenére, hogy a középkori Magyar Királyság területéről számos párhuzammal rendelkezünk, meglehetősen keveset tudunk az öv különböző típusairól, műhelyeiről, valamint széleskörű elterjedésének (elsősorban az Alföld területén) okairól. Az első csontosövek még a 19. század végén kerültek elő, majd a két világháború között fellendült középkori falusi templomok kutatása során további példányok gazdagították múzeumaink raktárait. Az ásatók közléseikben megelégedtek az analóg darabok felsorolásával és a tárgyak részletes leírásával.14 Az Orgondaszentmiklóson előkerült leleteket feldolgozó B. Oberschall Magda volt az, aki a tárgyleírás mellett kísérletet tett a műhelyek szerinti elkülönítésre is (B. OBERSCHALL 1942,8-9). Elsőként azonban csak G. Sándor Mária foglalta össze az 1959-ig, a Nemzeti Múzeum anyagába került csontosöveket (a mellékelt térképen 11 lelőhelyet tüntet fel). Tanulmányában a csonttagokkal díszített öveket a 13. században, a Magyar Királyság területére beköltöző kunok emlékanyagához kapcsolta, amelyek használatát a 14-15. századra keltezi (G. SÁNDOR 1959, 120-122.). Pálóczi Horváth András a kunok viseletéről írt tanulmányában azonban nem tartja megalapozottnak G. Sándor Mária elméletét. Véleménye szerint a gótikus formakinccsel rendelkező csont övdíszek városi-mezővárosi műhelyekben készülhettek és viselőikhez, mint kereskedelmi cikk jutott el (PÁLÓCZI 1982, 104-105). Az azóta eltelt 22 év során számos új lelőhelyről került elő csontosöv, de a szakmai vitákat kiváltó tárgyakkal részletesebben nem foglalkozott senki, aminek eredményeként számos kérdés továbbra is megválaszolatlan maradt.15
