Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Régészet - Gallina Zsolt-Molnár István: Középkori templom és sírmező Kunfehértó-Templomhegyen
Középkori templom és sírmező Kunfehértó-Templomhegyen 99 kőtégla romok láthatók... környéken régiségek találtatnak” (BOGNÁR 1978.43.). Nem ismerjük a leletkörülményeiket azon Árpád-kori, Mária, Zsigmond, I. Mátyás, II. Ulászló dénároknak, amelyek a Templomhegyről származnak, de elképzelhető, hogy a Révész György által említett pénzekkel vannak összefüggésben (TJM Rég. Ad.: 12612., 12637., 12665.). A fenti említések tükrében érdemes rátérnünk a templom építésének és a temető megnyitásának idejére. A templom és a temető egymáshoz való viszonyát vizsgálva azonban több probléma is felmerül. A 2. kutatóárok kapcsán megállapításra került, hogy a templom falain belül is voltak sírok, ez alapján Kőhegyi Mihály feltételezte, hogy a templom felépítése előtt már viszonylag hosszabb ideje működött temető e területen. Megemlítendő azonban, hogy a feltárt területen nem volt nyoma annak, hogy a falak sírokat metszettek volna. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a temetőben és annak környezetében késő Árpád-kori telepnyomok kerültek elő (5-6. kép). A Templomhegyen létezett az Árpád-korban település, ezt Vorák József 1961 -es, Biczó Piroska 1973-74-es, valamint Wicker Erika, Trillsam Márton és Szalai Sándor terepbejárásai jelzik (TJM Rég. Gy.: 74. 31. 1-33. 1-2., 88. 17. 3-4.; TJM Rég. Ad.: 15339.; GALLINA 1999. 101.). A Templomhegytől D-re és K-re levő Kétrét, a K-re fekvő Huszár-dülő, Pándi-tanya, a D-re elhelyezkedő ún. fehértói Városföldeken és az Állami Gazdaság tehénistállója mögötti területen Árpád-kori telepnyomok kerültek elő terepbejárás során (TRILLSAM-WICKER 1994. 32-43.). Nagy Czirok László kéziratos térképén a Templomhegytől DNy-ra helyezkedik el a Pömyehalom. A lelőhely Révész György leírásából is ismert, amiből kiderül, hogy I. Kálmántól III. Andrásig terjedő pénzek, elpusztult temető és leégett telepmaradványok kerültek a felszínre. A leírás 12-13. századi (templom körüli) temetőt és települést sejtet (WICKER 1989. 22-23., GALLINA 1999. 99.).7 Ezek alapján elképzelhető tehát, hogy a temető már a késő Árpád-kortól létezett. Megkezdésének idejét azonban, a részleges feltárás és a gyér leletanyag miatt, nehéz megállapítani. A kisszámú feltárt sírban nem volt olyan melléklet, amely az Árpád-korra utalna. A korai sírok a későbbi bolygatások során részben meg is semmisülhettek. Ezzel összefüggésben megemlíthetjük azt, hogy V. Székely György és Hatházi Gábor felveti a középkori templom Árpád-kori előzményét, mint az több más Duna- Tisza közi középkori falusi templom esetében előfordul (Nyárlőrinc-Hangár u., Lajosmizs- Mizse)(V. SZÉKELY 1999.150-151., HATHÁZI 2000.208-209.). Kőhegyi Mihály szerint a temető a 14. század végétől, 15. század elejétől indul. Véleményünk szerint annyi állapítható meg, hogy a dombon legalább a 15. század első felétől, de elképzelhetően már korábban működött e temető. Fontos momentumként említhető meg ezzel az időszakkal kapcsolatban, hogy a 14-15. századból származik és 15. század közepén került földbe a tó D-i vagy Ny-i partjánál lelt Sinka mester kincse (Rác- vagy Kisitató) (GALLINA 1999. 101., HATHAZI 2000.255-268.).* A fenti temetőrészlet használati idejével áll összhangban az a terepbejárás, amit 1951-ben végzett e területen Méri István, gazdag 15—16. századi kerámiaanyagot gyűjtve (MNM AT. 169. H. II., KO. Ltsz. 57.74.1-8. B. HATHÁZI 2000.208.). A feltárást végző Kőhegyi Mihály az egyik templomban lévő sírban (56.) talált koporsóvasalás alapján a 15. század középső harmadára, második felére tette a templom felépülésének idejét (sic!). A sírban talált koporsózár, illetve -vasalás igen rossz állapotban maradt meg, talán a 14-15. századtól induló láda alakú koporsókhoz köthetjük használatát (BENKŐ 1980. 338). Mint fentebb említettük, Kőhegyi szerint a templomnál korábbi temető kezdete a 14. végére, 15. század elejére tehető. Ha követjük Kőhegyi gondolatmenetét és feltételezzük, hogy a temetőben már a templom megépítése előtt is temetkeztek, gondolhatunk arra, hogy először templom nélküli temető működött. Lehetséges azonban az is, hogy volt már egy korábbi templom is a területen, amelynek nyomai nem kerültek elő. Lehet, hogy könnyűszerkezetű fa vagy paticsfalú volt, esetleg a még nem kutatott részen állt. Ha megfordítjuk a fenti gondolatsort, akkor nem zárhatjuk ki annak elvi lehetőségét sem, hogy a temető templom falain belül lévő sírjai az épület működésének megszűnte után kerültek megásásra. A szuperpozíciók hiánya miatt azonban az is feltételezhető, hogy a templom és a temető együtt létesült és működött.
