Lehóczki György: Kiskunhalasi tűzoltóság 1904-2004 - Thorma János Múzeum könyvei 17. (Kiskunhalas, 2004)
Hivatásos tűzoltóparancsnok a halasi tűzoltóság élén
db 250 kg-os bombát dobott le, amelyek közül az egyik a vasútállomás mellett lévő hűtőházat találta el, ahol a Vörös Hadsereg autójavítója közelében gyújtott fel 5 gépkocsit. 4 szovjet katona meghalt, többen megsebesültek. A keletkezett tüzet egy órai munkával a tűzoltóság eloltotta. A háború, a harcok befejeződése után a városban és annak határában nagy mennyiségű lőszer és egyéb hadfelszerelési anyag maradt, mely a lakosság életére nézve állandóan veszélyt jelentett. A hivatásos tűzoltóság 16 napon keresztül végzett tűzszerészi munkát, amikor is az összes lőszert és egyéb hadianyagot összegyűjtötték, illetve berobbantással megsemmisítették. Ennek az alapos munkának volt köszönhető, hogy a tekintélyes mennyiségű hadianyag jelenléte ellenére néhány egyedi esettől eltekintve nagyobb szerencsétlenség nem történt a városban és környékén. Itt kell megemlítenünk, hogy a tűzoltó testületnek is voltak hősi halottai. Sándor Benő önkéntes tűzoltó az orosz harctéren lelte halálát, Király Benő önkéntes tűzoltót pedig a megszálló orosz hadsereg tagjai - tűzoltónadrágját német katonai nadrágnak nézve - Harka-pusztán, a város határában lőtték agyon. Bár az önkéntes tűzoltóság később feloszlott (1946), de annak működésére és a két elesett bajtársukra tisztelettel emlékeztek. A 19 fő hivatásos tűzoltó és az orosz katonai parancsnokság által igénybe vett 5 fő tűzoltó (szerelők) éjjel-nappal szabad mozgást és a közmunka alól való felmentést kaptak. A tűzoltóságnál hivatalból elnök lett a megválasztott dr. Kovács Tibor polgármester. A háborút követően a tűzoltóságnál is elég nehezen viselték el az okozott károkat, veszteségeket, mivel a város tűzoltóságának felszerelése mintaszerű volt a háború előtti időkben. A felszerelés 50%-át elveszítették, a megmaradtakkal csak igen nehezen tudták elvégezni a tűzoltási és mentési munkálatokat. Ebben nagy segítséget jelentett az országos hírű Önkéntes Tűzoltó Testület. Az idők során az önkéntes és hivatásos tűzoltóság karöltve működött együtt, a felszereléseik is közösek voltak egészen 1946. február 13-áig, amikor az Önkéntes Tűzoltó Testületet megszüntették a Belügyminiszter 253.665/1945.-IV számú rendelete alapján. 1946-ban felszerelésük a következő volt: 3 db szerkocsi felszereléssel, 1 db személykocsi (parancsnoki), 1 db öntöző kocsi, 1 db 10,5 m-es kihúzólétra, 500 m motoros nyomótömlő, 307 m egységes nyomótömlő, 1 db kocsifecskendő, 1 db mozdonyfecskendő, 3 db targoncafecskendő, 4 db vizes lajt (500 1), 1 db 14 m-es tolólétra (kerekekre szerelve). A felsorolt főbb eszközök mellett kiegészítők is voltak, de a megmaradt fölszereléshez újabb beszerzés nem történt. Dr. Kovács Tibor polgármester és Hadházy László tűzoltóparancsnok intézkedése nyomán a város visszakapta a mentőautót 1947-ben. Sajnos nem maradtak el a tűzesetek sem, amiről a Kalocsai Kis Újság 1947. április 5-ei száma is hírt adott, mely szerint egy nádtetős ház égett le Kiskunhalason, valamint egy felsőszállási tanyán az asztagba rakott zab és rozs gyulladt ki/' 35
