Koszta Sándor: Keceli regélő - Thorma János Múzeum könyvei 16. (Kecel-Kiskunhalas, 2004)
Tartalom
Kiss Gézáné Kassai Jolán 1929. április 8-án született Bodrogszerdahelyen. Édesapja Kassai Gábor, édesanyja Sánta Juliana, aki Vécséről származott. A családban négyen voltak testvérek. Elemi iskolába szülőfalujában járt, majd Sátoraljaújhelyen elvégezte a négy polgári osztályt. 1948 szeptemberében férjhez ment Kiss Géza falubelijéhez. Utána néhány nappal kitelepítették a családját. Hajós községben telepítik le őket. 1949-ben Kecelre költöztek, majd 1966-ban a Kassai házaspár is Kecelre költözött. A forgalmista fizetés kiegészítésére Kissné munkát vállt a keceli Szőlőfürt szakszövetkezetnél, ahol több mint 10 évig dolgozik bérelszámolóként. 1984-ben ment nyugdíjba. Kisipari Termelőszövetkezet (KTSZ) VANEX Szabadság tér 6-7. 1879-ben a keceli házbirtokosok jegyzékében Weisz Simon és Schwarc Igánc az ingatlan tulajdonosai. Az 1920-as években a vert falú és nádfedelű, hosszú, keskeny házakat lebontották és az új tulajdonosok, Lukács József és Fejes István, mintegy 30 méteres utcai fronttal egységes megjelenésű, több üzlethelységes, két zárt kapubejáratú házat épített. A 6-os háznál középen barokkos díszítő homlokzat, kis cserepes tetővel osztja meg a tetőzetet. A 7-es számú ház zárt kapualját csak a tűzfal választja el a tornyos iskola épületétől. A második világháborút megelőzően itt bérelt helységet Faragó Béla a cipőboltjának és műhelyének, Sárosdi (Schnüllei) Imre férfi szabóságának, Balogh József csizmadia műhelyének és özv. Virág Pálné hentes üzletének. 1951 szeptemberében 11 cipész és szabó kisipari szövetkezetét alapított, majd asztalosok, lakatosok, kovácsok, kőművesek is csatlakoztak hozzájuk. 1955-ben taglétszámuk 75 fő, 1980-ban 350 fő volt. 1980-ban elnökük Lavati János géplakatos és motorszerelő. Műhelyeiket, irodáikat e két épületben rendezték be. Az évek során megvásárolták a szomszédos Vető-házat és telket, bővítették üzemüket. Ekkor már nemcsak kisipari szolgáltatásokat végeztek, lakatosaik szellőző berendezéseket, tartályokat és egyéb épületgépészeti berendezéseket gyártottak. A szövetkezet faipari és építőipari részleggel bővült. Kecel legnagyobb ipari üzemévé vált. Az 1970-es években a nagyon zajos és poros faipari részleget áttelepítették a Rákóczi és az Arany János utca sarkán lévő üres telekre, a Bogárzó és az akkori lóvásártér közé. Kiváló kőműveseik voltak, mint a Vasút utcai Haszilló István és a Táncsics utcai Haszilló József, de keresett iparággá fejlődött a villanyszerelő részlegük is, melyből kinőtt a Neon hirdetési üzemáguk. A kútfúrás is gazdaságos vállalkozásukká vált. Bús Ferenc (Kenderföldi), sikeresen fúrt 40-50 méter mélységbe, az Ősduna kavicságyból, Képeslap, a római katolikus templom tornyából fényképezve, 1967. Sebestyén Imre gyűjteménye, ill. TJM19320 133
