Koszta Sándor: Keceli regélő - Thorma János Múzeum könyvei 16. (Kecel-Kiskunhalas, 2004)
Tartalom
Kiss és Kassai családfa Kiss András ~ Balogh Erzsébet Kassai Gábor Barati Erzsébet Kiss János Kiss Ferenc 1878 felesége Csompoly Borbála Kiss Júlia Kiss Lajos - Kiss Mária - Kiss Erzsébet KissFerenc Kiss Sándor Kiss Juliánná Kassai Gábor 1895. 08.21. Bodrogszerdahely Sánta Juliánná 1897. 06. Vécse Kiss Géza ----------1926.06.08. Bodrogszerdahely esküvő - 1948.09. Kiss Zsuzsánna 1950.05.09. Kecel +1958.03.08. iiüéz---------- Kassai Jolán 1929.04.08. Bodrogszerdahely Kiss Géza 1953.01.14. Kecel iskolagondnok felesége Ginál Mária 1955.09.07. Kecel Kiss Katalin 1954.02.02. Kecel 1994 jogi diploma Igazságügyi Minisztérium osztályvezető férje Molnár Pál Kiss Zsuzsánna 1980.06.12. egyetemi hallgató Kiss Géza 1982.06. főiskolai hallgató Molnár Katalin Molnár Judit 1978.02.03. 1983.11.10. egyetemi hallgató szerdahelyi vasútállomásra távírásznak, a Sátoraljaújhely-Csap-Munkács-Verecke fővonalra. Hatalomváltás után a cseh államvasút 1946-ban elbocsátotta. Két évig dolgozott otthon, alkalmi munkákat vállalt, vasúti hidak és vonalak építésénél fizikai munkás. 1948 őszén a Benes-dekrétum a felvidéki magyarságot megfosztotta jogaiktól, és főleg a tehetősebbeket kitelepítette Magyarországra. Kiss Géza szülei nem estek bele ebbe a kategóriába, mivel nagyon kevés földdel rendelkeztek. A 20-30 holdas Kassai családnak azonban sürgősen el kellett hagynia az ősi szülőföldet. A kitelepítés előtt néhány nappal a több éve jegyben járó Kiss Géza és Kassai Jolán megesküsküdtek és az ifjú férj követte feleségét az új hazába. 1948. szeptember 30-án ingóságaikat, lovaikat, teheneiket, sertéseiket, mezőgazdasági felszerelésüket berakták 17 vasúti kocsiba, és a néhány kilométerre lévő sátoraljaújhelyi határátkelőnél átlépték a magyar határt. A magyar hatóságok Hajóson jelölték ki új lakóhelyüket. A keceli vasútállomáson rakodtak ki. Hajóson kaptak 15 hold földet és egy kitelepített sváb házát. A szülőföld tragikus elhagyása okozta traumát, a keserűséget igyekztek elfelejteni. A bodrogközi ember szívósságával, makacsságával kezdtek dolgozni, új otthonukba beilleszkedni. Magukkal hozták azt az élni akarást, konok elszántságot, melyet Komáromi János (1890-1937) a két világháború közötti sikeres és olvasott író müveiben (Régi ház az országútnál, Hé kozákok) a legendává színezett, a nyomorúság elől amerikai bányákban, erdőkben, vasútnál munkát vállaló bodrogközi népet rajzolta meg. Kiss Géza 1949-ben jelentkezett a MÁV-nál és Varga Nándor, az akkori keceli MÁV állomásfőnök alkalmazta távírásznak. A szegedi MÁV igazgatóságon forgalmi vizsgát tett, majd kinevezték Kecel állomásra forgalmistának. Ekkor Kecelre költöztek. Albérletben laktak a Soltvadkerti utcában, a Gajári-kastélyban és a mai házukba (1954—65-ig), melyet később meg is vásároltak. Kiss forgalmistát az évek során többször akarták kiemelni, magasabb beosztásba helyezni, de ő a nyugalmat jelentő otthonát nem áldozta fel a karrierért. Az évek során több kitüntetésben részesült. 1986 nyarán ment nyugdíjba MÁV főellenőrként. 132
