Koszta Sándor: Keceli regélő - Thorma János Múzeum könyvei 16. (Kecel-Kiskunhalas, 2004)
Tartalom
hatályba léptetik az 1939. II. te. a kötelező munkaszolgálatról. 1941: a fajvédelmi törvény kimondja a zsidók és nem zsidók házasságának tilalmát, ez a harmadik zsidó törvény. 1942. május: a VII. te megszünteti az izraelita felekezet jogegyenlőségét. 1944. március 19: a német birodalmi csapatok megszállják Magyarországot. 1944. április 5. Rendeleti úton a zsidók számára kötelezővé teszik a sárga csillag viselését. 1944. május: a vidéki zsidóság gettóba hurcolása. 1944. június: a vidéki zsidóság deportálása. 147 vasúti szerelvényen 437 ezer zsidónak minősített magyar állampolgár elhurcolása az Auschwitz, Birkanau, Mathausen, Buchenwald, Srasshof koncentrációs táboraiba. 1944. november: a budapesti gettó felállítása. 1944. március 19-e után közvetlenül Hitler, a német birodalmi kancellár, Magyarországra küldi a hírhedt Eichmannt azzal a nem titkolt szándékkal, hogy szervezze meg a magyar ellenállás vezetőinek és az embertelen „Endlösüng der Judenfragen” (a zsidó kérdés végleges megoldása) szellemében, a magyar zsidóság likvidálását. A német titkos rendőrség nem tétlenkedik, a letartóztatások százai napirenden voltak, a magyar hatóságok segítségével. A megalázó sárga csillag viselésének elrendelése után megkezdik a zsidó lakosság összeírását. A főszolgabíró 3801/1944. rendeletére a község elöljárósága kimutatást készít a községben lakó zsidó családokról és azok családtagjairól. A kimutatást 1944. május 22- én küldik be 3787/1944. számon a főszolgabírónak. A kimutatásban 9,10 éves kor alatti gyerek és 73 felnőtt személy szerepel, 32 családból. A hatóságok kijelölik a keceli gettó területét: A Révész-ház, a Szabolcs-ház, a zsinagóga udvarán a kántor háza és a zsidó iskola épületét. Majd ide szállítják a keceli és a császártöltési zsidókat. 1944. június 5-én a gettó vezetősége — Klein Dávid és Weisz Ferenc - a csendőrség utasítására névjegyzéket állít össze a gettó lakóiról, azzal a megjegyzéssel, hogy hét férfit bevonultattak munkaszolgálatra. 1944. június 16-án a gettó lakóit kis batyuikkal bezsúfolják a gyümölcscsomagoló épületébe (ma a gomba üzletsor). Másnap gyalogmenetben, a csendörség kíséretével, a keceli vasútállomásra hajtják őket és elszállítják a szegedi Rókus téglagyárba. Egy hétig élnek ott kimondhatatlan testi és lelki nyomorban, ahonnan június végén 80-85 embert zsúfolnak egy vasúti zárt tehervagonba. Egy hosszú vonatszerelvény, amelyiken a keceli zsidók többsége „utazott” észak felé, Kassa előtt, több napig vesztegelt, úton Auschwitz felé. Feltételezhető, hogy a hírhedt haláltábor nem fogadta az újabb szállítmányt, ezért a szerelvényt Ausztria felé irányították. A keceli deportáltak közül többen egy másik vasúti szerelvényben eljutottak Auschwitzba. Az Ausztriába irányított vonat Günskirchenbe, Mauthausenbe, végül Srasshofba szállította a deportáltakat. Az utazás során a zárt vagonokban, víz és élelem nélkül, a nyári melegben, nagyon sokan meghaltak. Innen a munkaképeseket a Buchenwaldhoz tartozó allandorfi hadiüzembe vitték rabmunkára. 1945. március végéig itt dolgozott az 1919-ben Szabadkán született Virág Pálné, karján a 23991 tetovált rabszámmal. 1945 tavaszán az Amerikai Egyesült Államok katonái szabadították fel. A Kecelről elhurcolt majdnem 100 zsidóból csak 36 személy került haza. 1941- 45. között a munkaszolgálatosok közül sokan Ukrajnában haltak meg. A keceli zsidótemetőben felállított emlékmű „Mártírjaink Emlékére 1942-1945” 75 nevet sorol fel. 1965-ben Kecelen 5 családban csupán 12-en éltek, főleg az idősebb korosztályból. (Vető családból 2, Seidner családból 2, Révész családból 2, Rózsa családból 2, 106
