Gszelmann Ádám: A Szilády Áron Református Gimnázium története - Thorma János Múzeum könyvei 15. (Kiskunhalas, 2004)
állami kölcsön igénybevételével tervezték. Az állam az elképzelést támogatta és folyamatosan le is utalta a pénzt részletekben. Mások úgy gondolták, hogy a régi épület helyrehozatala, bővítése csak átmenetileg oldaná meg a problémát, ezért egyre inkább az új épület emelése került előtérbe. „Fenntartó testületünk jelenlegi kormányzó hatósága élénk tudatára ébredt annak, hogy a külsőnek gondozása a belső érték fejlődésének hatalmas erősbítője, sőt tényezője, ezért az új főgimnázium épületének a régi temető helyén felépítése a presbiteri gyűlésben megállapíttatott.”195 Az építés ügye újból felszította azokat, az ellentéteket, melyek már 1852-53 óta hol csendesebben, hol hangosabban lángoltak fel. Lényegében a vita abból eredt, hogy 1852-ben az egyháztanácsnak dönteni kellett arról, hogy maradjon-e az iskola négyosztályos kisgimnázium 6 tanárral, avagy fejlesszék nyolc osztályos főgimnáziummá, melyben 12 tanárt kellene alkalmazni. Szilády László 1852-ben legfontosabb kérdésnek azt tartotta, hogy lehessen biztosítani a gimnázium működésének anyagi alapjait. Sikerült - nem kis viták után - elérnie, hogy a református redemptus közbirtokosság a reá eső és még fel nem osztott Mérges és Páka puszták mindenkori tiszta jövedelmét a négy osztályos gimnázium fenntartási céljaira használják fel. Ez meg is történt, noha, már 1853-ban is nagyon sokan vitatták a döntés helyességét, mondván, hogy a földek j övedelme őket i Heti meg. A közbirtokosok gyűlése 1853. október 29-én hozta meg a döntését, mely szerint: „Ez alapítványi oklevél kiadásának megrendelése kapcsán határozati lag kimondatott, hogy jelenleg a református lakosság birtokában 34599 forint, a katolikus lakosok birtokában pedig 6301 forint váltságösszeg lévén, a Páka és Mérges puszták jövedelmei ez arány szerint fognak a két vallásfelekezetű egyházak kormányainak évente odaadatni a jövendőben, tudomás végett megjegyzendőnek látván a testület azt, hogy az alapítványi oklevél kiadandás mai napjától fogva bármely református lakos váltsági birtokát elörökíti, többé Páka és Mérges pusztákhoz igényre számot nem tarthat azon esetet kivéve, ha a felállítandó iskolára tett alapítvány bármikor is megszüntettetnék s az adományozó a reformált birtokos lakosság újabbi rendelkezése alá esnék.” A döntés kihirdetésekor olyan külön záradékkal látták el az ellenzékiek, mely- lyel a későbbi viszálykodás és pereskedés csíráit ültették el, kárhoztatva azokat, kik azt megszavazták: „Olvassa a birtokosság! Gondolkozzék és ítéljen! Lássuk be, kinek és milyen mértékben adjon hitelt, midőn a közjóiét és a város birtokossága jövő bol- dogítását hangoztatják előtte, ma így, holnap meg amúgy. Akik régen halottat asszekuráltak, államkölcsönt takarékpénzt kezeltek, ma földet és pénzt osztanak ígéretben ...”196 A birtok jövedelméből létrehozott alapítvány lényegében a tanárok fizetésének fedezetéül szolgált. A nyolcosztályos gimnázium kiépítésével párhuzamosan a tanárok száma is növekedett. Szilády Áron - élve a birtoklevél adta jogaival - a pákái pénztárból egészítette ki ezt az összeget. A közbirtokosok, illetve egyháztanácsi tagok közül azok, kik nem kívánták a gimnázium fejlesztését, szembefordultak Szilády Áronnal, sőt perbe is fogták. Politikai ügyet is kreáltak a gimnázium fenntartásának, fejlesztésének ügyéből, mondván, hogy a tanárok eszközei Szilády elgondolásai végrehajtásának, s csak azért szavaznak és nyernek híveket országgyűlési képviselővé történő megvá62
