Gszelmann Ádám: A Szilády Áron Református Gimnázium története - Thorma János Múzeum könyvei 15. (Kiskunhalas, 2004)
lasztásakor, mivel az egyháztól kapják fizetésüket. Nincsenek tudatában, hogy az a pénz, amit fizetésként kapnak, lényegében a közbirtokosságé. „Ti pedig iskolánk tudós tanári Mint eddig, legyetek elvem hirdetői. Ha a Páka-kérdés mi javunkra dől el, Nem leszünk zsugorik a jó fizetéssel.”197 Ilyen és ehhez hasonló, méltatlan versek és nyilatkozatok, röplapok uszítottak Szilády Áron és a gimnázium ügye ellen. Különösen azután erősödtek fel az ellenzéki hangok, miután 1878-tól Szilády nem volt a város országgyűlési képviselője. Még a város polgármestere - talán hivatali beosztásából eredően - Vári Szabó István is szem- befordult Sziládyval, noha ezt megelőzően, de még később is szerepet vállalt a református egyház vezető testületéiben és az iskolatanácsban. Hat éven át tartó pereskedést a Kúria döntése zárta le, mely Szilády Áront igazolta. A Páka alapítvány az egyház kezében maradhatott, s ez a továbbiakban is szolgálta annak anyagi biztonságát. A gimnázium fennmaradásának ügye 1883-ban igen élesen vetődött fel. A XX. te. értelmében megfogalmazták azokat az elveket, melyek az állam és a középiskolák kapcsolatát kívánta rendezni. A törvény szabályozta az iskolafenntartók jogait és kötelességeit, az iskolák és az állam viszonyát. A kormány a törvény alapján felszólította a halasi iskola fenntartóját, a református egyháztanácsot, hogy a kor igényeinek megfelelő épületben helyezze el a gimnáziumot, különben az állam azt bezáratja. Sziládynak ekkor újabb harcot kellett vállalnia az új épületért. Fellángolt a támogatók és ellenzők közötti harc. A gazdag redemptus birtokosság ellenezte az építést nemcsak amiatt, hogy ez adósságvállalást, az egyházi adó 20%-os emelését jelentette, hanem véleményük Szilády ellen irányult, ki az új épület emelésével a gimnázium kapuját szerette volna kitárni, a szegényebb emberek gyermekei előtt, megnyitva az utat felemelkedésük előtt. Az ellenzők szerint, melyet egyik fő képviselőjük meg is fogalmazott, mondván: „Én ammondó vagyok: minek építünk mi iskolát akárki kölykének is.” Ebben benne volt az a vélemény is, hogy a gazdagabb családok akár vidéki iskolákban is taníttatni tudják gyermekeiket, a halasi szegényebbekért felesleges lenne az áldozatvállalás.198 Még az új épület birtokbavétele után sem halkult az ellenzők hangja. Szathmáry Sándor igazgató az 1899-1900. tanév végén nekik címezte évzáró beszédét: „Nem kasza- kapakerülők intézete ez. Ezt csak azok a hatalomra törekvő demagógok hangoztatták egykoron, kik a közjót, saját egyéni céljaik elérésére kívánván felhasználni, a népszerűség ingadozó létráját ennek szilárd fundamentumába támasztották. Isten mentse meg városunk lakosságát az ilyen demagógoktól. Az iskola a tudás, a haladás magasba törő piramis fája, melynek virágára százával jönnek az ország minden részéből a szorgalmas méhecskék, s melynek gyümölcseit elsősorban Halas város közönsége élvezi.... A mi sok küzdelemmel fenntartott iskolánk módot és alkalmat szolgáltat arra, hogy kunyhóbeli homokpámán napvilágot látott, s könnyektől öntözött porszőnyegen nevelődött szegény gyermekek éppúgy tanulhatnak s olyan állást foglalhatnak el a társadalomban, mint a fényes paloták selyem paplan alatt született, s csiszolt parketten nevelt gyermek. 63
