Gszelmann Ádám: A Szilády Áron Református Gimnázium története - Thorma János Múzeum könyvei 15. (Kiskunhalas, 2004)
Az iskola könyvtárának alapjait adományok, ajándékozások és szerény alkalmankénti vásárlások vetették meg. Szilágyi Dániel 10000 kötetes konstantinápolyi könyvtárának megvásárlása valamint Gyárfás István könyvgyűjteményének megvétele azt eredményezte, hogy 1900-ban már 30000 kötetes könyvtárral rendelkezett a gimnázium. A szépirodalmi rész kölcsönkönyvtárként is működött. A könyvtár a gimnázium akadémikus tanárainak köszönhetően - 1874-től megkapta a Magyar Tudományos Akadémia által megjelentetett kiadványokat. Az 1888-1889. tanév végén a könyvtár 23325, az ifjúsági könyvtár 536 könyvből állt. A természettudományi szertárban 146, a természetrajzi gyűjteményben 4093, a rajz és szépírásszertárban 20 figurális, 28 ornamentikái mintát és 22 irodalmi munkát vettek számba. Az érem-, és régiséggyűjteményben 9042 darabot helyezték el. Ebből érem 6711, vegyes régiség 2100, bankjegy 167, gipszöntvény 64 volt.1 A tanulói életet színesítette, a tananyagot hasznosan egészítette ki, a szabadidő eltöltését jól szolgálta az 1870-ben megszervezett önképzőkör. A tanulói öntevékenységre építve az irodalom, az ének-zene területén vált közkedveltté Csontó Lajos, dr. Farkas Imre, Papp Mihály és Korda Imre tanárok segítő tevékenysége révén is.178 Az iskolának mindig sok olyan tanulója volt, kiknek szülei az iskolától távol, más megyékben laktak. A tanulók lakhelyét 1760-tól tudjuk nyomon követni, mióta rendelkezésre áll a „subscribálf ’ diákok névsora. Fejér, Tolna, Somogy, Baranya megyék és Bácska, ahonnan viszonylag sok tanuló érkezett. A vidéki gyermekek elhelyezése családoknál történt kosztos diákként. Ez jelentős anyagi terhet rótt a szülőkre, szegényebb családok ezt a kiadást vállalni nem tudták. Az iskola, az egyház, próbált ezen segíteni, tápintézet, latinul alumnium, illetve konviktus szervezésével. Tormássy János lelkész 1789-ben 200 pengős alapítványt hozott létre, hogy az alumniumra felvett diákok étkeztetését biztosítani tudják. Az iskola épületében egy helyiséget is kialakítottak szálláshely céljaira, ahol hat tanulót tudtak elhelyezni. Az ellátás magába foglalta az élelmezést, a „közönséges koszt” biztosítását is. Az alumnus diákoknak sorban főztek. Gazdacsaládok vállalták térítés ellenében az ebédeltetést. Más családok a reggeliről és vacsoráról gondoskodtak. A kedvezményben részesülők kötelessége volt közreműködni egyházi szertartásokon, temetéseken, esküvőkön, keresztelőkön. Tagjai voltak a kórusnak, kisebb-nagyobb segítséget nyújtottak a lelkésznek, kántornak. Saját lakhelyüket maguk takarították.179 A házraj árás szokása 1822-ig maradt fenn. Ezt követően az egyháztanács a konviktusi ellátást szervezte meg. Megállapodtak családokkal, kik egész évre vállalták a gyermekek ellátását.180 1843. július 2-án az egyháztanács úgy döntött, hogy „eddig volt élelmezéssel egybekötött bent-, és együttlakás folyó év október végén tartandó vizsgálatok bevégzésével teljesen meg fog szűnni.” Más támogatási formára tértek át. Az eddigi adományokból, alapítványokból tíz tanulót fognak jutalmazni, melyből ellátásukat maguknak kell megoldani. Eddigi szobájukat tanítási célra használják fel.181 A nyolc évfolyamos gimnázium megnövekedett tanulólétszáma miatt sürgetővé vált a tápintézet új alapokra történő helyezése. Szilády Áron előterjesztése alapján a Tanbizottmány 1868. július 4-én tárgyalta a megoldás módozatait. „A tápintézet felállítása szegényebb sorsú növendékeink és iskolánk érdekében nem csak nélkülözhetetlenül szükséges, hanem a baranyai egyházmegye e célra nyújtandó segítségét kinyerni 59
