Gszelmann Ádám: A Szilády Áron Református Gimnázium története - Thorma János Múzeum könyvei 15. (Kiskunhalas, 2004)
fizetett tanítókat alkalmazni. Egy tanító keze alatt nyolcvannál több gyermek nem tanulhat. Az iskolákat el kell látni a szükséges taneszközökkel. Az állam által meghatározott tanterv alapján kell a tananyagot tanítani. Ha a felekezet a feltételeknek nem tud megfelelni, az állam elrendelheti községi elemi népiskolák felállítását.141 A törvénnyel összefüggő teendőket 1869. augusztus 8-án tárgyalta a halasi református egyháztanács. Ezen az ülésen Szilády Áron azon túl, hogy ismertette elképzeléseit, megfogalmazta a népoktatással összefüggő nézeteit, szólt arról is, hogy milyen terhet jelentene az iskolák további fenntartása. „Örömmel látja, hogy országunk felelős kormánya siet a népoktatás nemzeti irányú és szellemű vezetéséről gondoskodni, s bár annyi idők óta szeretettel ápolt népiskoláitól nehezen esik is megválni, megnyugtatására szolgál, hogy ha iskolái e város újabb nemzedékének valláskülönbség nélküli nevelése céljából községi iskolák alakjában támadnak is új életre, saját hitsorsai gyermekeinek vallásos neveléséről a testvér felekezetekkel együtt továbbra is oly függetlenül és szabadon intézkedhetik, mint azt eddig tette. Midőn csaknem képtelennek érzi magát arra, hogy a gyülekezet korlátolt anyagi tehetségével átalakíthassa népiskoláit, s megfelelhessen a népoktatási törvény követeléseinek, táplálja a reménység, hogy a városunkban lakó vallásfelekezetek egyesített akarata, az összes lakosság ereje és felvilágosult gondolkodása győzedelmeskedni fog azokon a nehézségeken, melyek alatt a felekezetek anyagi ereje külön-külön egyenként hosszabb vagy rövidebb erőlködés után össze fog roskadni.” Szilády Áron konkrét módon is érvelt az iskolák átadása mellett, kimondva, hogy a törvény alkalmazása megduplázza a tanulók számát, így még legalább hat tanteremre s ugyanannyi tanítóra lenne szükség. Emellett tetemes összegbe kerülne a megfelelő felszereltség biztosítása is. Komoly és megfontolt vita után az egyháztanács úgy foglalt állást, hogy elemi iskoláit felajánlja a városnak, hogy az községi iskolákként működtesse azokat.142 A város vezetőivel történt tárgyalásokat követően 1870. április 24-én született meg a döntés. A református egyház elemi iskoláit átadta a városnak. Az épületek átadását szerződésben is rögzítették. Az iskola felekezeti jellege 1870. Szent György napján szűnt meg. A volt egyházi tanítók - Vida Antal, Kovács Imre, Szőke Antal, Fazekas József, Szabó Sándor, Hetessy Dániel, Szabó István és Nagy István - községi tanítókiettek.143 Szilády Áron, mint Halas város országgyűlési képviselője részt vett a népoktatási törvény előkészítésében és annak parlamenti vitájában. Mivel az országházhoz közel, a Sándor utcában lakott, ahol Salamon Ferenc, Gyulai Pál és Csengery Antal lakása is volt, gyakran parlamenten kívüli beszélgetéseket is folytattak, véleményt cseréltek. Csengery Antal Eötvös József munkatársaként a népoktatási törvény egyik kidolgozója volt. Szilády Áron teljes egészében azonosult Eötvös és Csengery liberális nézeteivel az iskolaügyet illetően. Elfogadta, támogatta a törvényt, azt nemzeti érdeknek tartotta. 144 1870-ben a törvény végrehajtása kapcsán interpellációt nyújtott be, követelve a végrehajtás körüli késedelmeskedés megszüntetését. Szerinte „a végrehajtás elodázásának oka a vallási felekezetek ellenállása, ezért szükségesnek tartotta a vallásszabadságról szóló törvény megalkotását is. Az oktatásban kulcsszerepet játszó felekezeteknek józan racionalizmussal azt javasolta, hogy amiatt ne forduljanak szembe az új, a réginél minden tekintetben jobb kor igényei szerint kialakított tantervvel, hogy az csökkentette a vallásórák számát, hanem tankönyvi reformmal és új pedagógiai módszerek 51
