Gszelmann Ádám: A Szilády Áron Református Gimnázium története - Thorma János Múzeum könyvei 15. (Kiskunhalas, 2004)
A REFORMÁTUS EGYHÁZ ISKOLÁI (1849-1892-1904) Küzdelem az iskola megmaradásáért Az 1849-1850. tanév végéig a halasi református középiskola hat évfolyammal működött. Két-két osztályt összevont formában tanítottak és csak három tanárt alkalmaztak. Mivel a tanulók száma tanévenként 60-80 fő volt. ez a megoldás az iskola bővítését sem igényelte s a fenntartó a tanárok számának növelésére sem kényszerült. A tanulók nagyobb része hat évi középiskolai tanulás után nem folytatta tanulmányait. Néhányan Kecskeméten, Nagykőrösön vagy a református egyház más intézményeiben fejezték be az utolsó két évfolyammal középfokú tanulmányaikat, s ezt követően mentek felső szintű intézményekbe. A hat évfolyamos, összevont osztályokban folyó tanítás színvonalát csökkentette az is, hogy nem alkalmaztak megfelelő, az egyes szaktárgyakra speciálisan felkészült tanárokat. Egy-egy osztályban a tantárgyak túlnyomó részét egy tanár tanította. Csak az 1850-es évek közepétől valósult meg szerény munka- megosztás a tanárok között. A szabadságharc leverését követően, az önkényuralmi intézkedések részeként az osztrák kormányzat Magyarországon is bevezette a középfokú tanintézmények működését, szervezeti felépítését is szabályozó tanügyi rendeletet, az „Entwurf’-ot.M A rendelet hatálya az egyházak által fenntartott intézményekre is kiterjedt, ha államilag is elismert bizonyítványt kívántak adni tanítványaiknak. A rendelet halasi alkalmazása nehézségekbe ütközött. E nehézségek fő oka abból eredt, hogy az önkényuralmi intézkedések következtében a különböző szintű vezető testületek működését lehetetlenné tették. 1850 első napjaiban elrendelték azt, hogy egyházi gyűléseket csak abban az esetben szabad tartani, ha azokon „a tanácskozás fonalát felsőbb helyről kiküldött katonai egyén vezeti”. Öt főnél nagyobb létszámú testület nem működhetett. A halasi református egyháztanács egy öt tagból álló választmányt kényszerült felállítani az egyház és iskolája ügyeinek intézésére.82 Nehézkessé vált a felsőbb egyházi szervekkel is a kapcsolattartás, mivel sem egyházmegyei, sem egyházkerületi gyűléseket nem tarthattak. Gondot okozott az iskola- fenntartónak az is, - amint azt a választmányi gyűlés is megállapította, hogy „a fiúgyermekek iskolai épülete szakadó félben van, mi ha nagyobbszerű igazítást nem nyer, nem csak a tanulók élete veszélyeztetik, hanem az a vég elpusztulásra jutván, annak újonnani felépítése nagyobb kiadásokat vesz igénybe”. Az épületet rendbe kell hozni, de csak kölcsönből lehet a fedezetet biztosítani.83 39
