Gszelmann Ádám: A Szilády Áron Református Gimnázium története - Thorma János Múzeum könyvei 15. (Kiskunhalas, 2004)

(Magyar Ipar-művészet, 1898), Örzse asszony (népi bohózat, Kiskunhalas, 1906), A tanítónők és a csipkeipar (Nemzeti Növekedés, 1908). Emlékét szobor és utca őrzi. Forrás: Kiskunhalas Almanach 2002.168-169. Dobó Menyhért dr. (Hidas, 1835 - Kiskun­halas., 1914. márc. 9.) dr., orvos a német nyelv ta­nára. Apja vendéglős volt. Scheibner volt az eredeti neve. A Dobó nevet itteni tanári kinevezésekor vette fel. Német anyanyelvéhez ragaszkodott, de ízig-vérig magyar volt. Apját magyarsága miatt ellenséges svábok verték agyon 1848-ban. Bátyja nevelte és taníttatta. Az elemi iskolát Hidason, a középiskolát Gyönkön, Pápán és Nagykőrösön vé­gezte el. Nagykőrösön Arany tanítványa volt. Orvosi diplomát a pesti egyetemen szerzett. O volt az első magyar nyelven diplomázó orvos. Or­vosként Pécsváradon, majd Budán a hajógyárban dolgozott. Még tanulóévei alatt kötött barátságot a halasi Farkas Imrével, ki szintén orvosnak tanult. A barátság alatt ismerkedett meg Farkas rokonával, Kolozsvári Eszterrel, akit 1870-ben feleségül vett. 1872-ben költözött Halasra, s itt élt haláláig. Első feleségének korai halála után újranősült. Második feleségétől Hirkó Zsuzsannától kilenc gyermeke született. A református egyháztanács 1876-ban hívta meg a német nyelv tanítására a gimnáziumba. Tanári működése mellett 1890-ig az orvosi gyakor­latot is folytatta. Gazdálkodott is. Nagy érdeme volt, hogy az 1890-es évektől a Református Felsőbb Leányiskola (Protestáns Nőnevelde) munkáját is segítette tanárként és iskolavezetőként is. Ha a szükség úgy kívánta, mindkét intézményben ellátta az iskolaorvosi teendőket is. 1903-ban ment nyug­díjba. Forrás: Kiskunhalas Almanach 2002.170. Dobos László dr. Latin-történelem szakos kö­zépiskolai tanár. A halasi gimnáziumban, mint he­lyettes tanár tanított az 1923-24. és az 1924-25. tanévekben. Forrás: Gimnázium Értesítői 1923-24 és 1924-25. Dobozy István dr. Városi főorvos. Mint a gim­názium iskolaorvosa 1912-1917 között a nyolcadik osztályosoknak tanította az egészségtan tantárgyat. 1919. november 8-án halt meg. Forrás: Gim­názium Értesítő 1917-1918. Dózsa Zsigmond dr. (Dés, 1879. máj. 9. — Kis­kunhalas, 1922. jún. 3.), tanár. Édesapja sok minde­nen keresztülment mérnök, 1848-49-ben nemzet­őr, honvéd, aki a szabadságharc bukásáig őrnagyi rangot ért el, majd Angliába menekült, ahol matróz, majd kínai alkonzul is volt. Hazatérte után elvégez­te a teológiát és Tordán lett lelkész. Dózsa Zsig- mondnak 13 testvére volt. Közülük 10 meghalt. Tanulmányait - miután szülei meghaltak - a nagy­enyedi református kollégiumban kezdte el, az utol­só két évet Szászvárosban végezte. Érettségi után jogot tanult Kolozsváron. Végzés után szolgabíró lett Felvincen. Innen Pápára ment teológiát tanulni. Lelkészi diplomáját is megszerezte 1905-ben. Mint diplomás lelkész elfogadja a halasi református gimnáziumban megüresedett vallástanári állást. Református hittanon kívül tanított görögpótló irodalmat, stilisztikát és verstant. A város közéleté­ben is tevékenykedett. Az első világháború után 1920-ban a szerveződő kisgazdapárt mellett tevé­kenykedett a helyi választások kapcsán. Az 1921- 1922. tanévben betegsége miatt szabadságra ment, és még ebben az évben elhunyt. Temetésén tanítvá­nyai nevében Nagy-Kálozi Sándor teológus, tanár­társai részéről Fülöp Sándor búcsúztatta. Sírja az új református temetőben található. Forrás: Kiskunha­las Almanach 2002.171. Farkas Imre dr. (Kiskunhalas: 1837 - 1920) Szülei jelentős birtokkal rendelkeztek. A középis­kola négy évfolyamát a helyi református gimná­ziumban végezte el. In­nen Nagykőrösre ment tanulni, ahol Arany János tanítványa is volt. 1855- ben fejezte be a gimnázi­umot. Orvosi egyetemen folytatta tanulmányait, s 1861-ben orvosi diplo­mát szerzett. 1864. febru­ár 7-én lett a halasi refor­mátus gimnázium tanára. Kezdetben latint tanított, később franciát és magyar nyelvet is. Tanári munkája mellett a főgimnázium önképzőkörét is vezette néhány éven át. Az 1867 - 68. tanévben az igazgatói teendőket ő látta el. 1878. augusztus 15-én tizenöt évi eredményes működése után tanári állásáról lemondott, és birtokán gazdál­kodásba fogott. Az 1886. évi országgyűlési képvi­selőválasztáson a Függetlenségi és Negyvennyol­cas Párt jelöltjeként győzött, s a Szabadelvű Párt ellenzéki képviselőjeként vett részt az országgyűlés munkájában. Belvizek levezetését, csatornák épí­tését, a községi iskola számára államsegélyt, utak építését, vasútépítést várnak tőle, de mint ellenzéki képviselőnek e tervek megvalósítását nem sikerült keresztülvinnie. Ezek ellenére az 1892. évi képvi­selőválasztáson újraválasztották. A következő vá­lasztáson, 1896-ban újra indult, de alulmaradt a sa­ját pártja által állított jelölttel, dr. Kolozsváry Kiss Istvánnal szemben. 1896-ban a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt elnöke lett. 1920-ban, 83 éve­sen halt meg. Forrás: Gimnáziumi Értesítő 1918 287

Next

/
Thumbnails
Contents