Gszelmann Ádám: A Szilády Áron Református Gimnázium története - Thorma János Múzeum könyvei 15. (Kiskunhalas, 2004)
an figyelmeztette Nagy Dánielt, hogy „feladatköre csak az olvasásig terjed, tovább ne haladjon amiatt, hogy több gyermeke legyen, hogy ezáltal több pénzt kapjon a szülőktől. Aki már tud olvasni, azt a centrális iskolába kell küldeni.”53 Nagy Dániel 1830 februárjában meghalt, az egyháztanács az iskolát megszüntette. A gyerekeket a központban lévő iskolákba irányították.54 A korábban egyházi szolgálatban állt, de elbocsátott tanító Polgárdi Vajda Péter a szülőkkel egyetértve 1834- ben javaslatot készített, hogy nyíljon meg ismét a felső elegyes iskola, és a tanítást bízzák rá.55 Az egyháztanács úgy döntött, hogy amennyiben Polgárdi Vajda Péter „többé semmiféle kellemetlenkedést nem okoz, magaviseleté megváltozik, engedélyezik az elegyes iskola megnyitását Bangó Péter házánál, a Vörösmarty utcában.” Fizetése 100 forint, 30 véka kétszeres, egy öl fa, 200 kéve nád lesz. Az egyház vállalja a ház áren- dájátis.56 Az egyháztanács 1836 februárjában tárgyalta a felső számyiskola ügyét. Szóba jött az is, hogy a „tanító Polgárdi Vajda Péter felől bizonyos megháborodásbeli hír szárnyal.” Gyárfás Pál lelkész szerint a tanító sokat iszik, el kell tiltani az ivástól. Polgárdi Ígéretet tett arra, hogy józan életet fog élni.57 1837 januárjában az egyháztanács úgy döntött, hogy a felső számyiskolát bezárja, az csak Szent György napig marad fenn. „A tulajdonos nem hosszabbítja meg a bérletet, kevés az iskolában a gyerek, jó az út a bejáráshoz” - volt a bezárás indoka.58 Irányítás, felügyelet, tanítók, tanárok, diákok Az iskolák fenntartója a református egyházközség volt. A közvetlen felügyeletet, irányítást az egyházközség választott testületé, az egyháztanács látta el. Döntött minden, az iskolákat érintő kérdésben. Ez a jogkör kiterjedt az iskolák építésére, berendezésére, tanítók alkalmazására, fizetésük megállapítására, tanulók, tanítók fegyelmi ügyeire, a tanítási rend meghatározására, a tananyag kiválasztására, tehát minden, az iskolával összefüggő kérdésre, tevékenységre. A felügyeletet, irányítást közvetlenül és direkt módon végezte az egyháztanács. A 17. század közepétől minden egyháztanácsi ülésen valamilyen formában napirendre került az iskolák ügye. Az 1800- as évek elejétől a közvetlen tájékozódás és felügyelet érdekében iskolafelügyelőt is választottak. Az „oskola felügyelői”, „inspektori” feladatkört 1813- 1825 között Tegzes János töltötte be. Utóda Bibó István három évig végezte ezt a megbízatást. Péter Lajos 25 éven keresztül volt az iskolák felügyelője. Lényegi döntések előkészítése érdekében esetenként bizottságokat állítottak fel. A Kecskeméti Egyházmegye iskolai inspektora főleg csak a gimnázium év végi vizsgáin jelent meg. Bizonyos felügyeletet gyakorolt a Jászkun Kerület is. A felügyeletnek ezen formái inkább udvariassági látogatások, mint ellenőrzések voltak. A helybeli tanítók, professzorok 1841-ig az iskolák ügyeinek intézéseiben nem vehettek részt. Ekkor az egyháztanács döntött: „Minthogy az egyház ügyei az oskolával szerves összeköttetésben függnek egymástól és annál fogva az ezeket illető közös tárgyak a helybeli iskola oktató úrnak az egyházi tanácsokban való jelenlétét nagyon meg27
