Gszelmann Ádám: A Szilády Áron Református Gimnázium története - Thorma János Múzeum könyvei 15. (Kiskunhalas, 2004)
kívánják. Ez idő szerint oktató tiszteletes Kovács Pál úr meghivatott az egyházi gyűlésbe, ott mindig részt vehet teljes joggal.”59 A nemzeti iskola alapításától alkalmaztak állandó tanítókat. Képesítésüket illetően nem voltak szigorú előírások. Azt megkövetelték, hogy református vallásúak legyenek. Csak az 1830-as évektől tették kötelezővé a szakirányú képzettséget. 1841 februárjában egy megüresedett tanítói álláshelyre jelentkezett Futó János nagykőrösi születésű tanító. Az egyháztanács alkalmazta, mivel „kapcsolt bizonyítványa tanítóságra alkalmassá teend.”60 A normaiskolák mellett működő és szerény ismereteket adó tanítóképzés nyújtott az 1830-as évekig az itt dolgozó tanítóknak szerény szakmai képzettséget. Jelentős előrelépés volt, hogy 1837 őszén tanítóképzés indult a nagykőrösi református kollégiumban. 1839-ben Debrecenben és Nagyenyeden is megkezdődött a református tanítók képzése.61 Ez egyben azt is jelentette, hogy a halasi iskoláknál is megkövetelték azt, hogy a tanítók pedagógiai ismeretek birtokában foglalkozzanak a gyermekekkel. Lényegében tehát ezen ideig az tanított, aki a tanítandó tananyagot ismerte, esetleg megfelelő ajánlólevéllel rendelkezett, aki a feladatra vállalkozott. Ennek olyan következményei is voltak, hogy az egyháztanácsnak viszonylag sokat kellett foglalkoznia a tanítók fegyelmi ügyeivel. Szilágyi Márton, „a kisebb rendű férfi gyermekek” tanítója ellen kegyetlenkedés miatt panaszkodtak a szülők 1817-ben. A tanítót megintették.62 1819-ben az egyháztanács megintette Szilágyi Mártont, mert az „tanítványaival túl keményen bánik”. Szabó Lajos „mértéktelenkedik ivásban”. „Megintetik, hogy hibájával felhagyjon.”63 „Szabó Lajos férfi tanító ellen az a közönséges panasz tétetett, hogy a keze alatt lévő gyermekekkel túl szigorúan kegyetlenkedik. Nagy S. Gergely Sándor nevű fiának a füleit úgy megrángatta, hogy talán a gyermek hallása is sérelmet fog szenvedni.” A tanító hibáját elismerte, megígérte, hogy ezentúl a fenyítésnek a gyermekhez illő mértékét fogja alkalmazni.64 Rébék István szülő panaszolta, hogy Szilágyi Márton, a fiúgyermekek egyik tanítója több gyermeket annyira összevert, hogy emiatt fekvő betegek lettek. Csapi János és Tegzes Gergely gyermekeivel oly irgalmatlanul bánt, hogy azok az oskolát elhagyni kénytelenek. Az egyháztanács a tanítót szelídebb bánásmódra intette.65 Harsányi Mihály a reábízott lányokkal kegyetlenül bánik, emellett illetlen kifejezéseket is használ. Figyelmeztetik, hogy hagyjon fel ezekkel.66 Harsányi Mihály ellen 1827-ben vizsgálat indult, mert „az egész népnek közbotránkozására, ahelyett, hogy a reábízott leányokat oktatná, s előmenetelüket segítené, a régi századokban uralkodott pénzásással foglalkozik feleségével együtt. Ezzel néhány leánykának elméjét is annyira elkábította, hogy az olyanok az elrejtett pénznek a föld alatt való meglátását többféle babonás szertartások mellett magokkal tökéletesen elhitették. Ez hitvallásukat is gyalázza. Mindezt sürgősen orvosolni kell.” Az egyháztanács határozata: „A botrán- kozást keltő pénzásástól, az ezzel kapcsolatos babona terjesztésétől úgy magát mint feleségét el kell tiltani. Ha nem hagyja abba, fel kell mondani neki, s a tanulókat józan elméjű tanítóra kell bízni.”67 1830 januáijában Deák Anna szülő panaszt tett Polgárdi Vajda Péter ellen. Fia hideglelés miatt beteg volt, több napig nem járt iskolába. Mikor felment, elmaradásáért „fiát levonatta, megcsapatta, sőt maga is néhány ütésekkel végezte el”. Mikor ő, mint 28
