Gszelmann Ádám: A Szilády Áron Református Gimnázium története - Thorma János Múzeum könyvei 15. (Kiskunhalas, 2004)
mást meg kell becsülniök, hogy békesség legyen az iskola levegője, a szeretet napja süssön oda be. Békesség és szeretet nélkül nincs áldásos emberi munka, nincs öröm és nincs megelégedés. A békesség és szeretet fokozza az erőt, mely szárnyat ad a jó szándéknak. Fiaim, a magyar haza ma szomorú, tudjuk miért. De zokszó és panasz még nem orvosolt meg sok sebet, nem gyógyított meg betegséget, koldusbotot sem vett ki senki kezéből. A magyar haza sorsán csak az segít, ha egymással vállvetve dacos elszántsággal csüggedetlenül éjjel-nappal becsületesen dolgozunk. Ha életre való ifjúságot állítunk munkába a magyar haza minden mezejére, ha egy talpalatnyi tér nem marad parlagon, meddőn, terméketlenül, ha belesírjuk könnyeinket a szívünkbe, s ezek az eltiltott könnyek ott benn a szívünkben soha ki nem apadó forrásokká lesznek a legokosabb, legnemesebb és legtevékenyebb hazaszeretetnek. Fiaim, nehéz, de dicsőséges munka vár reánk a jövőben: Újjá teremteni önmagunkat és önmagunkban Magyarországot. Dolgozni mindennap szent akarattal, türelmet, hitet, reményt el nem veszítve. Ez a magyar jövő! Ezt csináljuk meg! Ez legyen nekünk az Elet, ebben lesz a Feltámadás...”324 Az oktatás és nevelés tartalmának változása Az első világháború és az azt követő forradalmak a trianoni döntés után, a magyar iskolarendszer korszerűsítési folyamata kezdődött meg. Az oktatás célrendszere is változott. Ezt az 1930-as években a tanügyszervezés és tanügyirányítás átalakítása követte. Változott az oktatás tartalma is. Nevelés terén új célok és törekvések jelentek meg. A bethleni konszolidációs folyamat részeként gróf Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatási miniszter dolgozta ki azokat a kultúrpolitikai elveket, melyek a középiskolák szerepét a korábbiakhoz képest növelték és erősítették. Klebelsberg szerint „Magyarország csak akkor lesz képes komoly erőfeszítésekre, az elszakított magyarságot és a nemzetiségi lakosokat is csak akkor tudja magához láncolni, ha az európai kultúra eredményeit magába szíva dokumentálja, hogy Magyarország nemcsak gazdasági, szociális helyzetét tekintve, hanem a szellemi élet terén is magasabb szinten áll szomszédainál. A magyar nemzetet nem a kard, hanem a kultúra teheti naggyá.”325 Gondolataival a „mindent vissza” harcos irredentizmusát óvatos revizionizmussá szelídítette, összekapcsolva azt a konzervatív és vallásos nevelési elvekkel. Klebelsberg elveinek gyakorlati megvalósításához az állam a szükséges anyagiakat biztosította. Az 1/3-ra csökkent ország kulturális kiadásai a dualizmus korához képest megduplázódtak. 1896 és 1900 között az állami költségvetésből 2,7%, 1900 és 1905 között 3,1% 1906 és 1910 között 4,7%, 1913-ban 6,1% jutott e célra. 1924-25-ben 8,7%-ot, 1925-26-ban 9,6%-ot, 1926-27-ben9,3%-ot, 1928-ban és 1929-ben 10,5%-ot biztosított az állam éves költségvetéséből az oktatás és kultúra céljaira.326 A klebelsbergi elképzelések az egyházi fenntartású intézmények helyzetét nem gyengítették, sőt az állami támogatások növelésével a tárgyi feltételeket is javítani tudták, ugyanakkor azonban nagyobb alkalmazkodást vártak el szervezeti, felügyeleti és tantervhasználat terén az egyházi iskoláktól. 151
