Gszelmann Ádám: A Szilády Áron Református Gimnázium története - Thorma János Múzeum könyvei 15. (Kiskunhalas, 2004)

119. Szalay Károly 4-es osztálya, az 1924-25. tanévben

Az 1921. tanév kezdetétől Madzsar Gusztáv kapott tankerületi királyi főigazgatói megbízást a budapesti tankerületben. A tanévet a tanulóifjúsághoz intézett szózatával nyitotta meg. Ezt tanévnyitón felolvasták minden iskolában. „Kedves fiaim! Itt vagyok lélekben közietek, midőn összegyűltetek, hogy a munka fonalát a nyári pihenés után újra felvegyétek. Ott voltam lélekben veletek, mikor az Úr hajlékában gyermeki bizalommal és mélységes emberi alázattal leborultatok, hogy erőt kérjetek az Istentől munka-szándékotokhoz. Erre a segítségre mindig nagy szükségünk van, de soha nagyobb nem mint most. A felfohászkodás ne csak kérés legyen, hanem komoly elkötelezés is, tanúságul hívása a Mindenhatónak ahhoz, hogy bennünk a munkaszándék, a dolgozni akarás nem hivalkodó szó, hanem belső szükségérzet. Akarunk dolgozni, mert belátjuk, hogy boldogulásunk egyetlen eszköze az örömmel és lelkesedéssel, sohasem kényszerűségből és kedvetlenül végzett munka. Aki csak azért jön a munkának ebbe a műhelyébe, mert szülei ide küldötték, arra én szomorú szívvel nézek, attól én nem sokat várok, annak a felfohászkodása nem volt egyéb, mint alamizsna könyörgés, már pedig az alamizsna a munkára képtelen emberek szomorú kenyere, könyöradomány olyan kézben, amely henyén odatartja a markát, esdeklő szónak élhetetlen kitartottjaként. A dolgozó és akaró ember tenyerét égeti az ingyenes adomány. Égeti a tenyerét és égeti a lelkét, még akkor is, ha a szülői szeretet adja neki a mindennapi kenyeret. És mert égeté, azért rá akar szolgálni becsületesen. Ahová állították, ott megállja a helyét, mit kötelességül kiróttak, azt az utolsó betűig teljesíti, mert azt akarja. Hogy nyugodt lelkiismerettel nézhessen mindennap a kenyéradójának szemébe mondván: Számadásom tiszta, erőmhöz képest dolgoztam. Ez az első, ami tőletek elvárok fiaim! És nem lehet köztetek egy sem, aki ezt meg nem érti, akinek az igazság lelkében nem világít. Az iskola összefoglaló egységében közös munkája társul szegődtetek egymáshoz. Akik egymással szövetkeztek, azoknak egymáshoz kell símulniok, egymást meg kell érteniük, egy150