Gszelmann Ádám: A Szilády Áron Református Gimnázium története - Thorma János Múzeum könyvei 15. (Kiskunhalas, 2004)

a múltnak drága emlékeivel s szent elköte- leztetéseivel az élet ezerfelé ágazó útjairól, megpihenni az édes anya kebelére. Mikor mi - iskolánk növendékei - szövetségben rejlő erőnek is csak arra szabad felké­szülni, hogy ezzel az erőtöbblettel és ezt a drága földet akarjuk felépíteni és boldoggá tenni. Erre kell kifejtenünk minden erőn­ket, erre kell áldozni minden tehetsé­günket, hiszen ideköt bennünket nemcsak az ősök hamvadó pora, de ideköt minden érzésünk, minden szeretetünk, minden lelkesedésünk, ideköt testvértelenségünk, hiszen minden magyar szívbe be van írva: »A nagy világon e kívül nincsen számodra hely, Áldjon, vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell!« Alázkodjunk meg az Úr előtt! Valljuk be gyarló, bűnös voltun­kat, ismerjük be évezredes hibáinkat. Boruljunk le atyáink, hőseink, vértanúink sírhalmára. Hintsük meg porokkal fejün­ket. Tartsunk szívet megrázó, szemeinket könnyekkel megtöltő, lelkünket megtisztí­tó nagy bünbánatot. S a magunkba szállás megrendítően komoly lebomlásában kön­nyülni fog a teher, kevesbedik a kereszt, emelkedik a lélek, lassan felemelkedik a fej, a könnyes szem föltekint az örökkévalóság kéklő magasságába, hol újra föltűnik a szent eszmény, honnan újra hangzani fog a messzi dicső múlt tárogatóján át a bűvös jelszó: Istenért és Hazáért.” Szilády Áron szobránál Vass Árpád volt halasi diák és tanár beszélt: „Az idő neki adott igazat, érc képmása mutatja, mely előtt mi hódoló tisztelettel megállunk. Áll a bástya, az iskola, kiverekedte a kálvinista végvár biztos bázisát...” Kovács Antal tábor­nok a hősi halott volt diákok emléktáblája előtt a mai diákokhoz is szólt: „Miként a had­sereg minden egyes tagjának a szolgálati szabályzatban előírt kötelessége, hogy a hősi halottak emléktáblája vagy oszlopa előtt tisztelegve haladjon tova; miként a kivonuló csapat meghajtja előtte zászlaját, határozzuk mi is el és tegyük mindnyájunk kedves kötelességévé, hogy e perctől fogva a mi hőseink emléktáblája előtt mindig és minden alkalommal levett kalappal menjünk el. Innen e helyről hívom fel a mai nemzedéket, hogy az elnémult hősök szellemétől megihletve újra naggyá, dicsővé és hatalmassá tegye a magyar hazát!” Ezután a 300 öregdiák 300 tollas Bocskai sapkás kisdiák kettős sorfala közt vonult a tornaterembe. Itt Kristóf József igazgató megnyitója után kimond­ták a Diákszövetség megalakulását, elfogadták az alapszabályt, megválasztották a tisztségviselőket. Elnökök Báthory Gábor nyugalmazott tanár és Dencz Ákos ország­gyűlési képviselő volt diákok lettek. Az ünnepség után a református temetőben felke­Á KISKUNHALASI REF. SZILÁDY-REÁLGIMNÁZIUM ÖREGDIÁKSZÖVETSÉGÉNEK EMLÉKKÖNYVE BÁTORY GÁBOR, GULYÁS SÁNDOR, NAGY CZIROK LÁSZLÓ, torbóqyi NOVÁK JÓZSEF, dr. zalai SZALAY LÁSZLÓ öregdiákok közreműködésével szerkesztette: ZÁMBÓ AURÉ 1934 Faragó Imre könyvnyomdójó, Kispest, Uöói-ur 85. — telefon: 45—9—41. 105. Az 1934-es emlékkönyv 139

Next

/
Thumbnails
Contents