Gszelmann Ádám: A Szilády Áron Református Gimnázium története - Thorma János Múzeum könyvei 15. (Kiskunhalas, 2004)
resték az elhalt tanárok és diáktársak sírjait. 400 fős közös ebéd zárta a Kaszinóban a kétnapos programot. Az alpszabály értelmében a szövetség tagjai tagdíjat fizettek. Ennek összege az alakuláskor évi 4 pengő volt. A befolyó összeget az intemátus fejlesztésére illetve szegény tanulók segélyezésére kívánták fordítani. 1933-ban az Öregdiákszövetség az intemátus telkének bővítéséhez 1500 pengővel j ámít hozzá. Évente, kétévente tartottak közgyűlést. Ézeket általában június utolsó hetének végén tartották, csatlakozva az érettségi találkozások napjának programjaihoz. 1934-ben Emlékkönyvet adtak ki. A szép formában készített, képekkel illusztrált könyvben gazdag ismeretanyagot hagytak az utókorra az iskola múltjából, a diákéletről, tanárokról, híressé vált halasi diákokról. Az 1930-as évek végén megalakult a halasi öregdiákok budapesti csoportja. Ők minden hónap második szerdáján találkoztak a Spolarich kávéházban. Rendszeresen adományokat gyűjtöttek jótékony célra. Az 1942-43. tanév végén 256 pengő 50 fillért küldtek a gimnáziumok szegény tanulók segélyezése, jutalmazása céljából. Hagyománnyá vált, hogy találkozók alkalmával az első világháborúban elesett hősi halottakra is emlékeztek. 1938-ban 40 éves találkozón az egybegyűltek nevében Zsolnay Miklós evangélikus gimnáziumi igazgató az olasz példára hivatkozva elmondta, hogy egy olaszországi kiállításon, a tablókon lévő hősi halottak fényképe alá azt írták, hogy „presente”, azaz jelen van. „Úgy érzem, a mi halottaink szelleme is itt van most és jelentkezik. Hadd válaszoljanak nekik testvéri köszöntéssel: Fiúk, ti már megharcoltátok a nemes harcot. Mi még álljuk, de a végső leszámolásnál mi is ott leszünk veletek! Fiúk, „presente”.312 A második világháború alatt a szokásos közgyűléseket az öregdiákok szövetsége nem tudta megtartani. A budapesti csoport viszont tovább működött. Dr. Dencz Ákos egy díszserleget adományozott a gimnáziumnak azzal a kéréssel, hogy minden évben ezzel emlékezzenek meg az elmúlt időkről, iskolánk alapítóiról, fenntartóiról. „Legyen ez a serleg az egységnek, a hazafias magyar összetartásnak, a barátságnak és az ősi iskolánk iránti hűségnek ezüstércbe öntött külső jelképe.” A serleget öregdiák társainak adományozta Bácska és Baranya visszatérése emlékére. Felirata: „Öregdiák Társainak szeretettel dr. Dencz Ákos, 1941.” A találkozók alkalmával legyen mindig serlegbeszéd. Emlékezzenek a régmúlt időkre, az iskolára, annak alapítóira, a hazafias nevelés jelentőségére, az iskola életében eltelt 300 értékes évre. A szövetség tevékenysége, mivel érdemi munkát végezni nem tudtak, fokozatosan csökkent. A háború után már nem sikerült az újraszervezés és 1947-ben meg is szűnt.313 140
