Gszelmann Ádám: A Szilády Áron Református Gimnázium története - Thorma János Múzeum könyvei 15. (Kiskunhalas, 2004)
Minden tanévben legalább két díszülés volt. Március 15-ét hagyományosan díszülés keretében ünnepelték meg. Ehhez kapcsolódóan ugyancsak hagyománnyá vált, hogy március 15-én délután az önképzőkör szervezésében 100-120 fővel Kiskőrösre utaztak, s Petőfi szobránál, szülőházánál műsor keretében emlékeztek meg a költőről, a forradalomról és a szabadságharcról. A legtöbb esetben kiskőrösi fiatalokkal együtt ünnepeltek. Március 15-re külön pályázatokat írtak ki. A tanévzáró díszülés az évi munka értékelése volt. Az év folyamán benyújtott, az év végére kiírt pályázatok díjazása ekkor történt meg. Ugyancsak ekkor értékelték és jutalmazták a szavalókat is. Évente általában két alkalommal hirdetett az önképzőkör pályázatokat. A tanév elején meghirdetett pályázatok többféle lehetőséget biztosítottak. Általában a témát szabadon lehetett választani. Értekezés jellegű dolgozatok, elbeszélések, alkalmi költemények, műfordítások, alkalmi beszédek, megemlékezések voltak a legfőbb témák. Külön pályázatot hirdettek március 15-re. A pályaműnek valamilyen módon kapcsolódnia kellett a nemzeti ünnephez. A tanév végére az önképzőkör záróülésére kötött témájú pályázatokat írtak ki. Ez lehetett prózai mü, kötött műfajú vers, de rajz is. Az értékelés a díjazás alapjául szolgált. Minősítések: érdemkönyvbe beírás, dicséret, egyszerű elfogadás, tudomásul vétetett. A szavalok munkáját folyamatosan értékelték és minősítették. A legjobbak kerülhettek az év végi ünnepi ülésre. Évente 50-60 szavalatot hallgattak meg és értékeltek. A szavalatokat: jegyzőkönyvi dicsérettel, egyszerűen elfogadtatott, tudomásul vétetett, elvettetett kategóriákkal minősítették. A prózai pályázatok legnagyobb része a magyar irodalomhoz, magyar történelemhez kapcsolódott. Ha szerényebb számban is, de a századfordulótól természettudományos témák is felbukkantak. Ezek száma a második világháborút megelőző években nőtt, mikor is az önképzőköri munka szakosztályokban folyt. 1940-től irodalmi, történelmi, természettudományi és művészeti szakosztályok működtek az önképzőkörben, s ennek megfelelően alakultak a pályázati témák is, noha az irodalom továbbra is uralkodó maradt. Mivel magas volt a pályázók, pályázatok száma (20-30, esetenként 50-en felül) ezért alkalmanként 3 tagú „rostáló” bizottságot állítottak fel, amely a benyújtott pályázatokat előzetesen véleményezte, bírálatra bocsátotta vagy visszaadta a készítőjének átdolgozásra. A pályázatokat többen is értékelték, a minősítés mértékét illetően szavaztak. Csak egyöntetű szavazat volt lehetséges. Ha a szavazatok megoszlottak, a tanár-elnök szavazata döntött. A pályázatokat többen is értékelték, a minősítés mértékét illetően szavaztak. Csak elégséges szavazat volt lehetséges. Ha a szavazatok megoszlottak, a tanár-elnök szavazata döntött. A pályázatokat a főtitkár gyűjtötte össze, azokat egy hét alatt köteles volt kiadni bírálatra. A kör önálló könyvtárral is rendelkezett. Ezt részint a tagdíjakból e célra fordított összegből, részint pedig adományokból tartották fenn. Fejlesztésre, könyvek kötésére minden évben sor került. Heti két alkalommal a választott könyvtárosok délutánonként ügyeletet tartottak az olvasóteremben, de lehetett a könyveket kölcsönözni is. Évente 4-5 ifjúsági és irodalmi folyóiratot rendeltek meg. Ezek őrzője, kölcsönzője a laptáros volt. Az önképzőkör tagsága évente műkedvelő előadást is rendezett, kívülállókat - főleg leányokat- is bevonva. Már az 1880-as években is rendeztek színi előadásokat. A városi közönség előtt mutatták be a színdarabokat az Úri Kaszinó és a Városi Színház 123
