Gszelmann Ádám: A Szilády Áron Református Gimnázium története - Thorma János Múzeum könyvei 15. (Kiskunhalas, 2004)
kenykedhettek. A rendes tagok választók és választhatók voltak. A tisztségviselők közülük kerültek ki. Tagdíjat köteles volt fizetni a pártoló tag is. A tanár-elnököt a tantestületjelölte és az igazgató bízta meg, segítő, tanácsadó szerepe volt. Több ízben újrafogalmazták a tagok jogait és kötelességeit. A század elején például a rendes tagok részvételét a kör munkájában szigorították. Megkövetelték az aktív munkát (pályázatok benyújtását, szavalóversenyen való részvételt, bírálatok készítését stb.) Aki nem végzett munkát, azt pénzbírsággal is sújthatták. A tagságra méltatlanná válókat ki is zárták. Évente 3-4 esetben alkalmazták is ezt a szigorú eljárást. Az ülésen történteket, döntéseket jegyzőkönyvben rögzítették. Vezettek ezen kívül az úgynevezett „érdem- könyvet” is. Ebbe a legsikeresebb pályázókat, szavalókat, előadókat vezették be, növelve ezzel is a tetemes pénzjutalmon túl - a jó szereplés értékét. A kör jelentős vagyonnal gazdálkodott. A századfordulón a 200 forintot meghaladó alaptőke és annak kamata jelentős összegnek számított. A tagdíj ugyanebben az időben 1 forint volt. Érdemes ezt összehasonlítani a korabeli árakkal. 1882-ben 1 kg méz 34 krajcárba, 1 kg szalonna 72 krajcárba, 1 kg disznózsír 76 krajcárba került. A búzáért 9 forintot, a rozsért 7 forintot, az árpáért 6 forintot, a morzsolt kukoricáért 8,40 forintot fizettek mázsánként. A pályázatok, jól sikerült szavalatok, elbeszélések, tanulmányok díjazása 1-6 forinttal történt. Volt olyan eset, amikor a jól sikerült pályázatot 3 arannyal jutalmazták (1 arany = 5 forint). A kört magánszemélyek is támogatták. Ez lehetővé tette, hogy a sok pályázót, pályázatot díjazzák. Thúry József halálát követően, 1907-ben édesapja 500 koronás alapítványt tett, hogy kamataiból a kör jutalmazni tudja azokat, akik a jeles akadémikus tanár munkásságával kapcsolatos pályázatot készítenek. Diák tisztviselői közül az alelnök képviselte a tagságot különböző fórumokon, megbeszéléseken. A főtitkár az ügyek konkrét szervezője, lebonyolítója volt. O vezette az üléseket is. Munkájában az altitkár segítette. A főjegyző volt felelős minden írásbeli munkáért, a pályázati kiírásoktól a jegyzőkönyv, érdemkönyv vezetésén át a levelezésig. Munkájában két aljegyzőre támaszkodhatott. Mivel az önképzőkör diákkönyvtárt, olvasótermet is tarthatott fenn, (300 400 kötet), szükség volt főkönyvtárosra, és az ő munkáját segítő két alkönyvtárosra is. Leltárt vezettek a könyvekről, vásároltak, köttettek és kölcsönöztek, olvasótermi felügyeletet tartottak. A pénzügyeket a pénztámok intézte. Beszedte a tagdíjakat, vezette a pénztárkönyvet, kezelte a pénzt, illetve a kör egyéb vagyon tárgyait. Az ellenőr felügyelt arra, hogy az önképzőköri munka az alapszabályban foglaltak szerint menjen, felügyelt a pénzkezelésre és a vagyongazdálkodásra is. A laptáros kezelte a körnek járó folyóiratokat. A tisztségviselőket minden évben újraválasztották, az évzáró gyűlésen beszámolni tartoztak tevékenységükről. A tartalmi munkához adtak sok és hasznos tanácsot, segítséget a tanár-elnökök. Dr. Farkas Imre 1878-ig, Papp Mihály 1878-1884 között, Korda Imre 1884-1887 ill. 1888-89-ben, valamint az 1898-99-es és az 1901 -1902-es tanévben, Zámbó M ihály az 1887-88-as évben, Csontó Lajos az 1893-94-es tanévben, Bátori Gábor 1899-1901 között, Fülöp Sándor 1902-től 1915-ig és 1917-19 között, dr. Nagy József 1915-től 1917-ig, Gulyás Sándor 1920-1931 között, ill. 1936-tól 1939-ig, Szalay Károly 1931- től 1936-ig, Sütő József 1939-1944 között, Komáromi Béla 1944-től az önképzőkör megszűnéséig, 1948-ig vezette tanár-elnökként a kört. Mindannyian a magyar nyelv és irodalom tanárai voltak. 121
