Szakál Aurél (szerk.): Thorma János 1870-1937 - Thorma János Múzeum könyvei 14. (Kiskunhalas, 2003)
A festő tudatosan élt e megoldással. Egy korábbi, hasonló képéről nagyon jellemzően ezt nyilatkozta. „Ez tulajdonképpen hazugság, amit én most csinálok. Mert műteremvilágítású portrait plein air tájképbe helyezni: hazugság. De nem is az a fontos a művésznél, hogy hazudik-e vagy nem, hanem az, hogy szépen tudjon hazudni, úgy, hogy az igazság illúzióját keltse. Külön-külön mind a kettő: a műteremvilágítású portrait és a plein air tájkép: igazság, de ha a kettőt együvé teszem: hazugság lesz belőle. De ilyen hazugságot megengedtek magunknak olyan festők, mint például Raffael, akinek a Halászok című képén az előtérben levő alakok műteremvilágításúak, s a környezetükben levő tájkép: plein air világítású, s a kettőnek az egyesítéséből egy gyönyörű illúziót keltő művészi hazugság keletkezett."1 Murádin Jenő 12. Thorma János: Nyár; 1920-as évek Olaj, karton, 58x64,5 cm. Jelezvejobbra lent: Thorma János. Magántulajdon, Kolozsvár. Amióta Gustave Courbet ecsetje alól világhírre indult a Szajna-parti kisasz- szonyok képe (1856), meg nem szűnően izgatta a festőket a természeti tájba helyezett ülő-fekvő alakok sokrétű festői megoldásának kérdése. Courbet-től rokoni szálak vezetnek el Manet-ig, de a mi Szinyeinkig is, a Majális festőjéig és természetesen a szabadba kilépő nagybányai művészcsoportig. Thorma János voltaképp csak pályájának utolsó szakaszában jutott el számára is megnyugtató megoldásokig. Odáig, ahol már kevéssé kötötte kezét a műtermi festészet öröklött beidegzettsége, s ahol átengedhette magát a természeti táj átlényegítő, tiszta festői hívásának és öntörvényűségének. Talán legszebb példája bukkant föl ismeretlenből (erdélyi magántulajdonból) e képalkotói modellnek. Nyár, meleg, tűző nap. Kezében könyvet tartó, olvasmányba belefeledkező nő fekszik a fűben. Feje, dereka árnyékban van, csupán egy színnel telített sárga folt villan meg hátán ahogy a napfény a lombozaton át rávetül. A kép világos része gyönyörű fényekkel, színekkel teli. Fűzölddel feleselnek sárgák, aranyokkerek, vörösek. A nő térdét fedő ruha okker-csíkjai, a hanyagul a fűre dobott vörös ernyő és sárgáspiros szalmakalap dekoratív festőiséggel vetül elénk. Primér és komplementer színek társítása, vörös és zöld akkordok egymásmellettisége ad különös festői értéket a képnek. Ferenczy Károlyt idéző megoldások, széles ecsetjárás, valőrös foltok, összefoglaló nagyvonalúság teszi a művész hagyatékában kiemelt értékűvé a művet. 1. Nagybányai levél Thorma Jánosról. Újság (Kolozsvár) 1921. nov. 27. 180 Murádin Jenő
